A közgazdasági imperializmusról magyarul lásd: [Csern]

Egy időközben megírt cikkemben azért már tetten érhető ez a felismerés, lásd [Syi_b]

A logika iránt érdeklődő olvasóknak magyar nyelven Ruzsa Imre könyveit ajánlom (például [Ruzsa] a matematikai logikai kérdésekben Ferenczi Miklós könyvére támaszkodtam [Feren]

Meg kell itt jegyezzem, hogy a következtetési szabályok folyamatos alkalmazása másrészről az elméleti konzisztencia fenntartásához is hozzájárul.

Az érdeklődőknek ajánlom erről egy publikálatlan \--- majd' száz oldalas \--- tanulmányomat [http:]

Ez a probléma a formális és a természetes nyelvek esetében ugyanúgy (és ugyanazért) létezik.

A formális nyelvek összetevőit, felépítését itt nem mutatom be, az érdeklődőknek ajánlom: [Feren]

Frege, a fogalomírás és a modern logika egyik megteremtője még használt külön jelet (ítéletvonalat) az állításra, de a követői mind elhagyták ezt a szokást.

A művelet fogalmát itt nem definiáljuk, metanyelvi fogalomként használjuk. A tárgynyelvben használt művelet fogalmáról lásd a relációról szóló fejezetet jump

A projekció hasonlít a reifikáció műveletére, hiszen mindkét esetben kiválasztunk egyet két összekap\-csolt elemből: logikai műveletek esetén az operandusok, reifikáció esetén a relátumok közül jump

A propozícionális kalkulus kapcsán S.C. Kleene vagy negyven formulát bemutat [Kleen] más felfogás mentén Ruzsa Imre 27 szabályt sorol fel [Ruzsa]

A kvázitranzitivitás terminusa korábban két fogalomhoz kapcsolódva is felbukkant. Az itteni kontextusban a PP-tranzitivitás értelemben szerepel a terminus. De ugyanezt a tartalmat fejezhetjük ki azzal, ha azt mondjuk, hogy a kvázitranzitív reláció ekvivalens a reláció tanzitív aszimmetrikus részével [Walte]

Az első részformulában a hierarchia csúcspontjára, illetve a második összetevőben a közvetlenül megelőző elemre megkövetelt egyediséget az unicitás kvantorral biztosítottam jump

Lásd a `Cambridge Dictionary of Philosophy' szótár ``converse'' lexikai egységét [Rober]

Ezen a ponton elméletileg hiányzik még a relációk egymás utáni alkalmazásának vagyis a relációkompozíció műveletének fogalma, de ezt a hiányt még ebben a fejezetben pótlom.

Itt is szükség van a relációkompozíció műveletére.

A relációkalkulust Alfred Tarski dolgozta ki elsőként [Tarsk] a relációalgebra és -kalkulus fejlődéséről alapos áttekintést nyújt Roger D. Maddux [Roger] míg a relációalgebra területét behatóbban tárgyalja And\-réka Hajnal, Németi István és Sain Ildikó kézikönyve [Andre]

Mivel a négyszög továbbfejlesztésekor tartalmilag sokféle irányban elmozdultak, az eredeti négyszöget ma már \constrfn{kvantifikációs négyszögnek} is nevezik.

Az egyetemes állítás mindig átalakítható a két kategóriát kondicionális művelettel összakapcsoló kijelentéssé (a `Minden S [van] P' propozíció ekvivalens azzal, hogy `Ha S, akkor P'), és ha egy kondicionális előtagja hamis (üres), akkor abból következik az utótag igazsága.},

A logikai relációk háromdimenziós megjelenítésről lásd: [HansS]

Az átalakítás terminus használata zavaró lehet, hiszen az átalakítást mint obverzió az átalakítási műveletek egyik típusaként értelmezve részleges, de mindenképpen inkonzisztens homonímához jutunk. Ha a kontextusból egyértelműsíthető, hogy az átalakítás terminusát az obverzió szinoni\-má\-ja\-ként kell érteni, akkor persze használni lehet ezt a terminust is.

Angolul szokták még a `mutually incompatible and jointly exhaustive' kifejezést is használni.

A modális logika két gyakran hivatkozott forrása Brian Farrell Chellas [Brian] és G.E. Hughes és M.J. Cresswell műve [Hughe] én Patrick Blackburn, Maarten de Rijke és Yde Venema könyvére [Patri] valamint Robert A. Bull és Krister Segerberg tanulmányára [R.A.B] támaszkodom leginkább.

A defináláshoz használni kell olyan logikai műveleteket, amelyeket nem lehet a tárgynyelvben alkal\-mazott szimbólumokkl jelölni, még akkor sem, ha az értelmük ugyanaz. Az ilyen metanyelvi műveleteket a műveletek fölé írt `def' jelzéssel látom el.

Ruzsa Imre megjegyzi, hogy csak akkor tartható ez az interpretáció, ha a bizonyítottságon nem forma\-li\-zált elméleten belüli bizonyíthatóságot, levezethetőséget értünk. Ebben az értelemben az S4-es kalkulus inkább a tapasztalati (kísérleti) tudáson alapuló bizonyítottság fogalmához köthető.

,,Ennek oka az, hogy az emberiség tapasztalati ismereteinek törzsanyaga fölszívódott a szavak jelentésébe, és ezért nehéz megvonni a határt a tapasztalati ismeretek és a nyelvhasználaton, a szavak jelentésén alapuló ismeretek között.'' [Ruzsa]

A köznyelv természetesen nem határolja el egymástól ezt a két fogalmat ennyire pontosan és egyértelműen.

Amíg nem zavaró, a közösség és a csoport terminusait felváltva, azonos jelentés mentén alkal\-mazom.

Lehetne logikai és halmazelméleti műveletekkel definiálni a kollektív tudás alá tartozó fogalmakat. Előbbi esetben predikátumokat kellene összefűzni a definíciókban (az `$x$ tudja' és `$y$ tudja' állításokat kellene logikai operátorokkal összekapcsolni), utóbbi esetben a tudások összesítését kellene elvégezni ($x$ tudását és $y$ tudását kellene halmazműveletekkel összekapcsolni). Én a halmazelméleti jelölést választottam itt.

Csak a kölcsönös tudás terminust zárnám ki (még akkor is, ha az angolban az ennek megfelelő `mutual knowledge' alakot használják a leggyakrabban). A kölcsönösség számomra sokkal inkább sugallja a szimmetricitást és reflektáltságot, ami majd a közös tudás fogalmához lesz elengedhetetlen. A $\modop{K}^E_G$ terminusban az $E$ paraméter a közismert tudásra utal \--- az angol `everybody' kezdőbetűjével.

A partitív reláció Varzi-féle axiomatizálását bemutattam magyarul [syi:s]

Praktikus megfontolások miatt azonban a preferenciarelációt leíró formális logika azonosítására, az egyes tételek jelzésére a `BL' szimbólumot fogom használni, ami a `Betterness Logic' kifejezés rövidítése. Ezt a megoldást csak azért válaszottam, mert a logikák azonosítójaként használt jelek között a BL még szabad volt, míg a PL jelzést más logika már korábban ``lefoglalta''.

Von Wright a preferenciák lehetséges irányultságaiként az állapotok mellett a dolgokat, eszközöket, illetve a cselekvéseket említi még. Abban nem nagyon van vita a preferenciával foglalkozó szerzők között, hogy elég az állapotokkal foglalkozni, mert minden másra irányuló preferencia kifejezhető ezen az alapon. Ennek a döntésnek komoly előnye, hogy az állapotokra vonatkozóan könnyű kijelentéseket tenni, és ezekre azonnal alkalmazható a propozícionális logika teljes eszköztára.

Von Wright egy másik tanulmányában megjegyezte, hogy ezt a meghatározást először A.P. Brogan dolgozta ki még 1919-ben [G.H.v]

Chisholmék nem használtak semmilyen megnevezést a szóbanforgó tulajdonságra. A formulájukat azonban ekvivalens alakra lehet hozni a \constrfn{negatívan tranzitív} relációtulajdonság képletével jump a\-hogy azt M. Roubens és Ph. Vincke megmutatta [M.Rou] Ezért használom itt ezt a megnevezést.

Chisholm és Sosa az öt preferenciareláció megnevezésébe mindig beleírta, beleértette az `intrinzikusan' jelzőt, amit én itt \--- kényelmi okok miatt \--- elhagyok.

Újra hangsúlyozom, hogy a köznyelvben ezeket a fogalmakat sokkal pongyolább módon használjuk, nem teszünk ilyen éles és pontos különbséget e terminusok között.

Egy másik tanulmányban Chisholm és Sosa ezt a két axiómát egy közös diszjunktív formulába összevonva fejezte ki [Roder]

Tehát \--- figyelem \--- ezeket mind preferenciarelációnak nevezzük.},

A teljes partíció megállapításához szükséges, hogy a komponensek diszjunktak legyenek egymáshoz képest. A négyes preferenciastruktúra negyedik eleme itt a $\textbf{P}^{\minus 1}$ konverzreláció. Általában véve nem igaz, hogy egy reláció konverze diszjunkt lenne az alaprelációjával, de mivel itt $\textbf{P}$ aszimmetrikus, ezért ebben az esetben fenáll ez a feltétel.

Amikor nem teljesül az összefüggőség (totalitás) tulajdonsága, akkor a preferenciarendezést Bengt Hansson csak részlegesnek nevezi, és ezen túl is igaz, hogy a totalitás tulajdonságára több fontos tételében is erősen támaszkodik [Bengt]

Hansson egy lábjegyzetben megjegyezte, hogy Sven Danielssonnak tulajdonítja bemutatott példáját.

Fontos, hogy csak erre az egy szempontra figyeljünk a példában, mert ha a két könyvből az egyiket el lehetne adni és új könyvet lehetne érte venni, akkor a ``két-könyves'' állapot nyilván jobbnak számítana.

Jennings saját relációi jelölésében nem használ felső indexet, azt csak én teszem itt ki, hogy ne legyen keveredés a már bevezetett \rel{P} és \rel{R} relációk és Jennings relációi között.

Az idézetben természetesen meghagytam Jennings eredeti jelzéseit. Saját szövegemben a jenningsi P-preferenciát $\rel{P}^j$-vel, az R-preferenciát $\rel{R}^j$-vel jelölöm.

A `ceteris paribus' latin kifejezés jelentése: `minden más változatlan'.

A kétféle szempont, és a köztük teremtendő ``összehangolási kényszer'' egyébként megjelenik Quinn példájában is.

Doyle és Wellman nem igazán válaszotta el a preferenciarendezéseket a másfajta rendezésektől, ezért sokszor egyszerűen csak összehasonlításokról beszéltek a cikkükben. Ez a mondanivalójuk érvényességén semmit sem változtat, és ha nem zavaró, olykor én is átveszem a nyelvezetüket. Ebben a kontextusban tehát az összehasonlítás műveletét a preferenciarendezés értelmében használjuk, még akkor is, ha nyilvánvalóan másfajta \--- például magasság szerinti \--- összehasonlításról van szó.

Erről a kérdésről bővebben írtam itt: [Syi:2]

G. Kalinowski, La logique des normes. PUF, Paris (1972), idézi: [Aless] Jörg Hansen szerint a deontikus logikai négyszöget Arthur N. Prior alkalmazta először 1955-ben [JrgHa]

Magyar nyelven egyetlen forrást találtam, amely hivatkozott a contrary-to-duty kategóriájára. Szolcsá\-nyi Tibor a `kötelezettség-ellentétes norma' kifejezést vezette be a `contrary-to-duty' fordításaként [Szolc] Tartalmilag megfelelő ez a kifejezés is, de túl hosszúnak találom, ezért kitartok saját javaslatom mellett.

Azt a kérdést, vajon az intencionalitással ``nem kerül-e be'' valamilyen társadalmi mozzanat a cselekvés fogalmába, itt nem elemzem.

Anzelm cselekvésről szóló gondolatait alaposan bemutatta Douglas N. Walton [Dougl] [Dougl] [Dougl] illetve Howard L. Dazeley és Wolfgang L. Gombocz [Howar]

A cselekvés fogalmában rejlő ágentivitás megragadására törekvő elméletek megismeréséhez két \--- történeti szempontot követő \--- cikket ajánlok: Michael Perlofftól [Micha] és Krister Segerbergtől [Krist]

Angolul is elég sok nyelvi olyan alak van, amely a tartózkodást fejezi ki, például `not-doing', `omission', `forbearance', `refraining', `inaction', `abstention', `abstaining', `avoidance', `nonaction', `letting happen', `neglecting'. És a sort még folytathatnánk.

Ezt az elnevezési konvenciót már a cselekvéselméleti könyvemben is alkalmaztam, és a vonatkozó referenciák közül akkor is, most is Talcott Parsons hasonló megoldását, illetve az ezt támogató érvelést emelném ki [parso]

Ezt a megkülönböztetést már John L. Austin is felvetette [austi] de G.E.M. Anscombe hozta arra a formára, amit a mai napig használunk [G.E.M] és amit John Searle is átemelt az elméletébe.

Az intencionalitás husserli értelmezésének bemutatása során támaszkodom Ullman Tamás könyvére [Ullma] és Tőzsér János tanulmányára [Tozse]

John Searle a felfogás, az értelemadás fogalmára az aspektus terminust használja [Tozse] de voltaképp' ugyanezt fejezi ki Max Weber `szubjektív értelem tulajdonítás' kifejezése is.

A `belief' fordításaként használhatnánk még a hiedelmi állapot, bizonyossági állapot, hit(állapot), vélemény(állapot) kifejezéseket is. Stikisztikai okokból adott esetben használni is fogom őket, sőt olykor még a tudás terminusát is alkalmazni fogom.

Tudomásom szerint Harry Frankfurt elméletéről magyar nyelven Balázs Zoltán írt először ismertetőt [Balaz] és egy, a felelősség témakörében 2013-ban megjelent válogatáskötetben több fontos tanulmány is megjelent a témával kapcsolatban [Vetke] Richard Jeffrey magyar nyelvű recepciójáról nem tudok.

Az intenció és intencionáltság terminusait egyébként még Husserl is szinoním módon kezelte olykor, bár ő ilyen esetekben az intenciót az `intencionális állapot', nem a `szándék' értelmében használta.

Ez az anscombe-i észrevétel nagyon fontos összetevője, vizsgálati eszköze lesz később kibontakozó narratív tudománynak [IanHa] [Hacki]

A jelenség szemléletesen jelzi (és egyben vissza is igazolja) azt a tényt, hogy a cselekvés szubjektív értelme erősen függ a ``választott'' szemponttól vagyis az intencionális aspektustól jump

Ritka, de létező példaként hivatkozhatunk arra az esetre, amikor egy tévéstáb számára a robbantómester bemutatta, hogy kell majd, egy későbbre tervezett időpontban a bontásra ítélt épületet felrobbantani. Abban a \--- téves \--- tudatban, hogy nincs áram alatt a rendszer, elfordította a robbantókart, mire az épület felrobbant, mivel minden élesítve volt (youtube.com/watch?v=z8HKkF2GsBQ). A robbantómester nyilván mondhatta, hogy ő el akarta forgatni a robbantókart szemléltetésként, de nem akarta idő előtt felrobbantani az épületet.

Ez a példa egyben rávilágít arra a mai napig használt megkülönböztetésre is, amit Anscombe dolgozott ki, és ami arról szól, hogy a megfelelési irány vagy \constrfn{igazodás irányultsága} (direction of fit) szerint érdemes különbséget tenni a kognitív állapotok mint vélekedések és konnatív állapotok mint vágyak között. Ezt a kettősséget az intencionalitás szerkezeté\-ről szóló részben már beemeltem a modellbe.

Az `intenció', a `szándék', az `akarat' terminusait mind ugyanazzal a jelentéssel használom itt, viszont ezek jelzős változatát már nem. Az `intencionális' jelentése különbözik a `szándékos' vagy az `akaratlagos' jelentésétől.

Libet modelljének újraértelmezéséről, a szabad akarat lehetőségének neurológiai alapon folyó vitájáról lásd még: [ChunS] [JudyT]

Igaz, ebben a megoldásban van egy pici körbenforgó jelleg, de ezzel most nem foglalkozom.

Természetesen az új alternatívát (példánkban a málnát) preferálhatjuk a régi opciókkal szemben.

Néhány racionalitásfogalmat nem mutattam be azok közül, amelyek szerepelnek Suzumura ábrájában, például a teljes racionalitás kritériumát, és nem beszéltem az útfüggetlenség axiómáiról sem.

A magyar nyelvű szakirodalomban Mészáros József és Málik József Zoltán tágabb nézőpontból foglalkozik a racionalitás kérdésével [mesza] [malik] míg Magyarkúti Gyula kiváló axiomatikus megközelítését adja a racionalitás fogalmának [Magya]

Sen cikkét lefordították magyarra is [Amart]

Lehetne a `normakondicionált választás' kifejezését is használni itt, ami szószerinti fordítása lenne az angol terminusnak, de én jobbnak tartom a `normafüggő' minősítést. Jobban kifejezi a norma választást befolyásoló ``jelenlétét''.

A kognitív érzelmek létezése azért is fontos, mert az ilyen érzelmek feltételezésére támaszkodva már elemezni lehet a felelősség és az érzelmek közti kapcsolatot [RezAn]

A vágy fogalmáról, a vágy és az érzelmek viszonyáról természetesen rengeteget írtak már eddig a történelemben. Nagyon tanulságos történeti áttekintést ad e fogalmak ``múltjáról'', történelmileg változó felfogásaik ``eszmetörténetéről'' Susan James [James] [Susan] Orthmayr Imre és Steiger Kornél pedig a szenvedélymentesség fogalmának sztoikus értelmezését elemzi [Orthm] [Steig]

Sokatmondó a tanulmány címe: `Érzelem és gondolkodás (A preferenciák nem igényelnek következtetéseket' [Zajon]

Ezt szépen mutatja a következő idézet: ,, \dots nem alaptalan az a feltételezés, hogy sok döntésben fontosabb szerepe van az érzelmek\-nek, mint amit el akarunk ismerni. Gyakran áltatjuk magunkat, hogy egy racionális utat követünk és mérlegeljük az alternatívák pro és kontra érveit. De ez a konkrét esetben valószínűleg ritkán történik így. A leggyakrabban, amikor `X mellett foglaltam állást', az nem jelentett egyebet annál, hogy `kedveltem X-et'.'' [Zajon]

Epstein elméletének első publikálásakor még nem ismerhette Damasio elméletét, hiszen ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük munkája.

Duhigg könyvéről bővebben írtam az aracionális jelenségek racionalitása témakörén belül [Syi_b]

A `feed-forward' kifejezést magyarra leggyakrabban az `előrecsatolt' terminussal fordítják, de jobbnak tartom az `előretáplált' kifejezést, mert \--- érzésem szerint \--- ez jobban kifejezi a folyamat ``egyirányúságát''.

Érdeklődőknek ajánlom Dagfinn F{\o}llesdal rövid, de alapos elemzését a racionalitás fogalmáról [FOLLE]

Nash legfontosabb idevágó cikkei: [JohnF] [Nash_] [JohnN]

A formula forrása [Csont]

A formula forrása [Csont]

Andrékáék cikkükkel a közösségi döntések területén centrális Arrow-féle lehetetlenségi tételhez is hozzá akartak szólni, ezért az ott használt feltételekhez hasonló saját kritériumokat defináltak, amiket IBUT-feltételeknek neveztek el. Ezek azonban az itt tárgyalt témakör szempontjából nem lényegesek, ezért nem térek ki rájuk.

A hierarchia fogalmának használatát a természet- és társadalomtudományok területén belül David Lane tekintette át egy tanulmányában [David] és a hierarchia szerepéről az élet különböző területein én is írtam korábban [Szaka]

A témakört jól bemutatja ez a magyar nyelvű tankönyv: [Temes]

A kilátáselmélet felfutását, eredményeit, kritikáját mutatja be magyarul [hamor]

Dan Ariely magyarul megjelent könyvéről szóló ismertetőmben bővebben írtam erről [Syi_b]

Bertalan László részben másfajta felosztást javasolt, amikor a `mérlegelő/nem mérlegelő' dimenzió mellett az `önértékű beállítódás', illetve `nem önértékű beállítódás' pólusai mentén osztályozta a weberi cselekvéstípusokat [berta]

Stilisztikai szempontok miatt, ha nem zavaró, használni fogom még a \textit{másra irányuló beállítódás} kifejezést is. Az ágensre irányuló beállítódásokat szokták még \constrfn{szociális preferenciáknak} (social preferences), \constrfn{társas motivációknak} is nevezni, ezen belül pedig a magára irányulást a \constrfn{proszelf} (pro-self), a másikra irányulást pedig \constrfn{proszociális} (prosocial) beállítódásként értékelik. Bár utóbbi kettő fogalom értelmezésében nincs igazán konszenzus, előfordulhat, hogy a továbbiakban \--- megint csak stilisztikai szempontok miatt, és csak akkor, ha nem okoz félreértést \--- olykor használni fogom ezeket a terminusokat is.

A későbbiekben tárgyalandó játékelmélet számára sokkal természetesebb, használhatóbb ez a megközelítés.

További érvem a terminuscsere mellett, hogy az individualizmus fogalma az evolúcióbiológiában széles körben használt, ami szemben áll a társadalomtudományok által preferált egoizmus terminusával. A tudományok közti terminológiai versengésben \--- ahol csak lehet \--- saját szakterületem gyakorlatát követem.

A kármaximalizálás vs. haszonminimalizálás fogalmai között ekvivalenciát teremthetünk ilyenfajta megfeleltetéseken keresztül:

Ahogy azt korában már többször is jeleztem, az érdek fogalmát nem szabad az önzéssel azonosítani. Az önérdek terminusát azonan már felcserélhetjük az egoizmus kifejezésével.

A magyar nyelvű szakirodalomban az altruizmus problémakörét kiemelten kezelte Hámori Balázs az érzelemgazdaságtanról szóló könyvében [Hamor] valamint Zsolnai László az etika hangsúlyos szerepének bemutatásával a gazdasági élet egészén belül [Zsoln]

Becker modelljéről rövid áttekintést ad magyar nyelven Janky Béla [Janky]

Az önzetlenség kialakulásáról magyar nyelven ad kiváló áttekintést \--- alapvetően az evolúcióbiológiai eredményekre fókuszálva \--- Bereczkei Tamás egy könyvében [Berec] amiről én is írtam egy recenziót [Syi_o]

A preferencialogika úgy határozza meg a preferenciarendezés fogalmát, hogy csak a rendezés tárgyaira fókuszál (a lehetséges világállapotokra), így nem veszi figyelembe a rendezést végrehajtó személyt. Amikor a társas preferenciákat akarjuk megragadni, akkor szükségünk van arra, hogy a cselekvőt vagyis a döntést hozó, a preferenciarendezést végrehajtó személyt is beemeljük a leírásba. Mondhatjuk azt is, hogy perszonifikálni kell a fogalmat. Első lépésben fel kell venni a fogalom összetevői közé a preferenciarendezést végrehajtó személyt, \textit{Egot}. Ez azonban nem elégséges a társadalmi preferenciák fogalmának leírásához, mert így még csak annyit tudunk kifejezni, hogy ki az értékelést végző személy. Azt is jelezni kell tudnunk, hogy \textit{Ego} társas preferenciájába hogy épül be \textit{Alter} társas preferenciája. Ha kettős ontológiát használunk, akkor nem lesz feltétlenül minden modellben másodrendű az altruizmus fogalma. Ha ugyanis csak az \textit{Altert} érintő kifizetéseket tesszük be \textit{Ego} preferenciájának paraméterei közé, akkor attól még nem lesz fogalmi beágyazódás. Amennyiben azonban \textit{Ego} szociális preferenciájába beépül \textit{Alter} preferenciája (vagy hasznosságérzete), akkor azzal már ``felmegyünk'' a másodrend szintjére.

Hamilton elméletét kicsivel bővebben bemutattam máshol [syiDi]

A reciprok altruizmussal kapcsolatos példákról lásd: [syiDi]

A kérdéskör magyar áttekintését lásd: [Berec]

Nem véletlenül rímel Zahavi cikkcímére Jonathan Wright tanulmányának címe sem: ``Az altruizmus mint jelzés: Zahavi alternatívája a rokoni kiválasztás és reciprocitás [elméletekkel] szemben [Jonat]

Brian Skyrms 2007-ben így írt erről: ,,Mind a károkozás, mind az altruizmus megsérti racionális választás(ok elméletének) paradigmáját. Mindkettőnek megvan az interakciós kölcsönhatások terminusaival kifejthető saját evolúciós magyarázata. A károkozás mégis jóval kisebb figyelmet kap az altruizmushoz képest. Egy Google scholar keresés az \guillemotright altruizmus evolúciója\guillemotleft\; feltételre 1570 találatot ad, míg a \guillemotright károkozás evolúciója\guillemotleft\; kérdésre csupán 32-t.'' [Brian]

Nehéz az angol `spite' terminust magyarra fordítani, mert a `rosszindulat' valamiféle beállítódásra utal, és nem tudja kifejezni a fogalomban benne levő cselekvési tartalmat, a károkozás viszont nagyon erős, túlzottan direkt jellegű.

A. Gardner és S.A. West cikkében van néhány konkrét példa a Spite jelenségével kapcsolatban [Gardn]

Ranschburg Jenő félelemről, agresszióról szóló könyvében is hasonlóképpen definiálta a fogalmat (bár ő figyelembe vette a tárgyra irányuló agresszivitást is): ,,Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy \--- nyílt vagy szimbolikus formában \--- valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon. [Ransc]

Egyesek a destrukció helyett a szadomazochizmus terminusát használják, amit nem tartok szeren\-csés\-nek a terminusra rakódott egyéb konnotációk miatt, így inkább kitartok a destrukció terminusa mellett.

Ezzel a kiegészítéssel korábban másutt már megpróbálkoztam [SyiWe] de itt érdemesnek tartottam újra neki futni a problémának. Egyrészt azért, mert itt részletesebben és alaposabban meg tudom indokolni a mondanivalómat, másrészt most fogalmilag általánosabb módon oldom meg ugyanazt a feladatot.

Magyar nyelven Orthmayr Imre adott egy alapos áttekintést a konfliktus problémaköréről [Orthm]

Ez a triádok elemzésében is fontossá válhat, amikor a semleges fél békítő, közvetítő, esetleg ügydöntő szerepet tölthet be, aki nélkül nem lehet megérteni a társadalmi kapcsolatok dinamikáját, de akkor is hasznát vehetjük ezt a fogalmat, amikor felhatalmazottsági konfliktusokkal állunk szemben.

A kandidátusi értekezésemben már foglalkoztam a hatalom kérdésével, megpróbálkoztam a fogalom explikálásával is [syi:1] a jelenség elemzésével később is próbálkoztam [Szaka] [syiDi]

Nem tudom, hogy az állatoknak mit jelent a másik állat általi erőszak, ezért ezt a tételt nem terjesztem ki az akarattal rendelkező lények halmazára, de ezzel még nem tagadom a kiterjeszt\-hetőség lehetőségét.

A játékosok megragadására sokféle jelölési konvenció létezik, amelyek közül olykor használom a 'Sor' és 'Oszlop' játékos megnevezést.

Ezen a ponton sajnos nagyon szerencsétlen a `kooperatív' minősítés, mert a terminusnak egész más jelentése van itt ahhoz képest, ahogy a játékelmélet egészében szóba kerül a kooperativitás kérdése.

Például azért nem, mert a koordinációs játék antijátékát anti-koordinációs játéknak kéne nevezni, ami azért nem lenne jó, mert ezen kifejezéssel már régóta a koordinációs helyzetek egyik típusát írják le.

Pontosabban kettőt, attól függően, hogy milyen megfontolásokkal él az igazi anya a gyereke vélt jövőjére vonatkozóan, de ez a különbség egyrészt életszerűen modellezi a különböző lehetséges személyiség- vagy gondolkozástípusokat, másrészt nem lényegbevágó a játék kimentét illetően [syiDi]

Egy koncerten, egy színházban nem csökkenti az előadás élvezi értékét az a tény, hogy velünk párhuzamosan még sokan mások is fogyasztják ugyanazt a társadalmi jószágot.

A diszkriminációnak itt nincs negatív felhangja, csak azt lehet vele kifejezni, hogy a károkozó büntetésről, a segítségnyújtásról vagy annak megtagadásáról szóló döntés szempontrendszere nem homogén.

Például a társas preferenciák elmélete környékén jump

Az ultimátumjátékról (és a többi alkujátékról) kiváló áttekintést ad [Found] magyar nyelven a problémakört bemutatja [all:m] [gulya]

A direkt reciprocitás játékelméleti modellezéséről, benne a \textit{tit-for-tat} stratégiáról, bővebben: [syiDi]

A fogalmat John Maynard Smith emelte be a tudományos diskurzusba [JohnM]

A játékelmélet és az evolúcióbiológia kölcsönhatásáról, a tanulás és a kiválasztódás különbségéről máshol már elmondtam a véleményemet [syiDi] Megengedhetőnek tartom az evolócióbiológia fogalmait, módszereit igénybe venni a játékelmélet társadalomtudományi alkalmazása során, mert tudományos esz\-közként hasznosnak tartok őket, de mindez egy pillanatig sem jelenti, jelentheti azt, hogy elfogadnám és alkalmaznám a társadalomtudomány világában az evolócióbiológia determinisztikus szemléletmódját.

Itt kihasználhatjuk azt, hogy a játékosok cselekvései csak két értéket vehetnek fel, vagy kooperálnak vagy dezertálnak, s emiatt a két cselekvésérték egymás tagadásának tekinthető.

Mivel mindegyik itt vizsgált értékelési szabályra igaz az, hogy az első fordulóban egységesen jó minősítéssel kezd, ezért ezt a kivételszabályt nem veszem fel a formulákba.

Erről bővebben lásd: [syiDi]

Íme egy beszédes című cikk erről: ``Image scoring and cooperation in a cleaner fish mutualism'': [R.Bsh]

Ezen az alapon mondható egyébként elsőrendűnek ez a módszertan, hiszen csak a $Donor$ cselekvését veszi figyelembe.

Idegeneken itt azokat kell érteni, akiknek a cselekvéseire nem látunk rá, ezért csak az általános reputációs címke alapján döntünk arról, hogy segítsünk-e nekik vagy sem.

Lásd erről magyarul [SyiSZ] illetve angolul [Syi_J] írt tanulmányaimat.

Hohfeld tanulmánya magyarul is olvasható [hohfe] a Hohfeld-recepcióból kiemelném Arthur Corbin [Arthu] [Arthu] Albert Kocourek [Kocou] Thomas D. Perry [Thoma] Frederic B. Fitch [Frede] Walter J. Kamba [Walte] cikkeit, illetve Matthew H. Kramer, N.E. Simmonds és Hillel Steiner tanulmánykötetét [Krame]

További terminusjavaslatokat mutat be Walter J. Kamba cikke [Walte]

Talán hasznos lehet itt egy másik példát hozni szemléltetésképpen. Amikor azt mondjuk, hogy \textit{X} szülője \textit{Y}-nak, akkor mondhatjuk azt is, hogy \textit{Y} gyereke \textit{X}-nek. Bármelyiket is mondjuk, ugyanazt a tartalmat fejezzük ki velük. A `szülője' és a `gyereke' reláció korrelatív párjai egymásnak (vagy másként: egymás inverzei). Ugyanez igaz az igényjog-kötelezettség párosra is.

Nem tagadva az akaratgyengeség problémájának cselekvésfilozófiában betöltött jelentőségét, ezt a kérdést itt, ebben a kontextusban irrelevánsnak gondolom.

Kanger elméletét kimerítően tárgyalja Lars Lindahl könyve [LarsL] Kanger elméletén túl Lindahl bemutatja a Hohfed előtti legfontosabb szerzők jogfogalmakkal kapcsolatos nézeteit is, és saját elméletét is kifejti a jogi pozíciókról.

Erről bővebben lásd Lindahl könyvét [LarsL]

Esetleg nevezhetnénk szubatomi jogtípusoknak is ezeket.

Annyi különbséggel csak, hogy Bentham nem foglalkozott a Kanger által javasolt ``counter''-fogalmakkal.

Kanger eltérő módon definiálja az inverzió és konverzió műveletét ahhoz képest, ahogy a könyv logikai alapozó részében én bemutattam a két fogalmat jump

A magyar hulladékgazdálkodási törvény 2013. január elsejével megváltozott, és ekkortól a lomtalanítás során közterületre kirakott hulladék a közszolgáltató tulajdonába kerül, de korábban nem így volt, és sok más országban is szabadon vihető az az ingóság, amiről lomtalanításkor lemondott a gazdája.

Az aktív és passzív jog fogalmával korábban már foglalkoztam jump

Az elemzett téma szempontjából nem tartom szükégesnek bővebben bemutatni, de jelezni mindenképpen érdemes, hogy a felelősség fogalmának elemzésekor H.L.A. Hart négy jelentésréteget is elkülönít egymástól úgy, hogy közben a hohfeldi értelmezést, a beavatkozásnak kitettséghez való viszonyát nem is igazán tisztázza ( [H.L.A]

Az már egy másik kérdés, hogy Fitch ezzel a megoldással túláltalánosítja a felhatalmazottság fogalmát.

Makinson példája szerintem nem a két fogalom ellentmondásáról szól, hanem inkább arról, hogy két norma, kétféle jogosultság ütközésbe került egymással, tehát ez az eset sokkal inkább a normaütközés, a normakollízió problemakörébe tartozik.

Makinson \--- kis pontosítással \--- úgy tartja ellentmondásmentesnek ezt a tézist, hogy ,,\dots amikor az \textit{F} jogi állapot nem egy logikai igazságot ír le, akkor mindig triviálisan igaz, hogy bárkinek felhatalmazottsága van nem megtenni \textit{F}-t.'' [D.Mak]

Természetesen ugyanígy kell eljárnunk a kötelezettségfogalmak alá besorolandó beavatkozásnak kitettség és beavatkozásképtelenség esetében is.

Ezt Hohfeld nem állítja, de a meghatározásaiból mégiscsak ez következik.

A generikus fölérendeltje relációt szokták még \concept{generic superior} relációnak is nevezni.

F.A. Hindriks egy tanulmánya elején rövid, de tartalmas áttekintést ad a searle-i felfogás kritikájáról [F.A.H]

A YouTube-on látni olyan videót, amelyen a bíró ötször ismételteti meg a büntetőrúgást, és csak hatodik kísérletet fogadja el érvényesnek, lásd: http://youtube.com/watch?v=VJwAE5Mtrxc.

http://www.cheese-rolling.co.uk/index1.htm

Vita van arról, hogy a nyers tények (a fizikai világ \textit{X} entitásai) feltétlen szükségesek-e az \textit{Y} társadalmi intézmények definiálásához vagy sem. Barry Smith \--- John Searle-lel szemben \--- azt állítja, hogy nem szükséges, vannak olyan társadalmi intézmények, amelyeket nyers tényekre való hivatkozás nélkül definiálunk. A modell felépítése szempontjából nem perdöntő e kérdésben állást foglalni, így a kérdést nem elemzem.

Az esetről szóló cikk: [Index] a mérkőzés videója: http://www.youtube.com/watch?v=vLfNFZQdvE4

A hír szereplőit ezen a videón lehet látni: http://youtube.com/watch?v=avQKJJRDvtA

Ezen a helyzeten nem változtat lényegileg az, hogy első körben részleges vétójoga van.

Elemzési feladatokat találhatunk még a fogalmi rendszer bizonyos homályosabb pontjaival kapcsolatban is. További tisztázást kíván például, hogy a \textit{megengedett} helyett nem az \textit{opcionális} kategóriáját kell-e inkább használni a formuláinkban, mint ahogy azt is érdemes méregelni, hogy ha a pozitív szabadság \textit{nem tilosként}, a negatív szabadság pedig \textit{nem kötelezőként} értelmezzük, akkor abból az következik, hogy az előzőben benne lesz a \textit{kötelezőség}, az utóbbiban pedig a \textit{tiltás}. Ez azonban nem igazán tűnik intuitívnak.

Alan Ross Anderson [Ander] Ingmar Pörn [IPorn] Christen Krogh és Henning Herrestad [Chris] [Chris] Marek J. Sergot és Andrew J.I. Jones [Marek] [Jones] tanulmányait kell itt elsősorban megemlítenem.

Sem Ross, sem Gouldner nem reflektált a hohfeldi elméletre, tehát nem beszélhetünk kapcsolódásról.

Von Wright ugyan mint fontos jelenséget megemlíti a \constrfn{szankció} jelenségét, ám azzal a kikötéssel, hogy az nem tartozik a norma összetevői közé [vonwr]

Itt most újra eltekintek attól a problémás kérdéstől, hogy ki bocsátja ki a morális normákat.

A david lewis-i értelemben vett konveciófelfogásról ír magyarul Pete Krisztián [pete:]

Az erkölcsről magyarul olvasható Orthmayr Imre tanulmánya [Orthm]

Halkan jegyzem csak meg, hogy mind a fogalmi építkezés szempontjából, mind keletkezéstörténeti szempontból előbbrevalónak tartom az uralom fogalmát a normához képest. Az első utalmi mozzanat akkor született meg az ember történelmében, amikor valaki valamilyen engedelmeskedési igénnyel lépett fel egy másik emberrel szemben, és ezt az igényt utóbbi elfogadta. Ezzel persze ők ketten azon nyomban ``megalkották'' a norma jelenségét is egyben, tehát a ``történelmi elsőség'' viszonylagos. Ebből következően a fogalmi építkezés logikája szempontjából tekintve előbb kellett volna tárgyalnom az uralom, majd csak utána a norma fogalmát, de didaktikai megfontolások miatt végülis ezzel ellentétesen döntöttem.

Ezen a ponton a kétfajta searle-i intencionális irányultság különbsége a perdöntő.

Később természetesen tisztázni kell még a legitimitás és a legalitás fogalmai közöti kapcsolatot is.

Amikor a racionalitás fogalmát elemeztem, akkor jeleztem, hogy a racionalitás egyik összetevőjéként értelmezhetjük a nyilt társadalmi környezetet jump amely lehetővé teszi a vélemények és értékek vitatását, szemben a zárt társadalmi környezettel, amelyben korlátokat állítanak bizonyos vélekedések, értékek vitathatósága elé. A weberi racionális uralom megnevezése, értelmezése részben erre a mozzanatra vezethető vissza.

Ebben természetesen hatalmasat tévedtek, de ez a dolgok menete szempontjából irreleváns.

Ezen értelmezés mentén gondok adódhatnak a diktatórikus döntés jelenségének kezelésekor, de ezzel a kérdéssel itt most nem foglalkozom.

Az összehasonlító ítéletek az értékítéletek alá sorolhatók, de ezt a tényt itt nem használjuk ki.

Az egyszerűséd kedvéért a preferenciarelációt infix-módban, a lineáris rendezéseket ``egybe'' írva jelzem. A formulákat R. Bredereck, J. Chen és G.J. Woeginger cikke alapján adom meg [Rober]

Direkt módon nem így nevezi meg, de tartalmilag mint napirend-manipulációról (agenda manipulation) beszél erről a jelenségről Peter C. Ordeshook. Az eljárási algoritmusokat a szavazások lebonyolításának ügyrendjeként felfogva lehetne érvelni a napirend, de még inkább az ügyrend fogalmának használata mellett, de a politikai elemzések világában később teret nyert napirendelemzési technikák miatti terminológiai ütközés miatt én nem használom Ordeshook kifejezését.

A manipuláció bizonyos lehetőségeiről, területeiről magyar nyelven érdekes áttekintést ad Meszerics Tamács tanulmánya [Mesze] a stratégiai szavazásról, a szavazói tanulás jelenségéről pedig [Mesze]

Ezt az elvet a későbbiekben még részletesebben tárgyalni fogom jump

Az 1951-es könyvet kisebb módosításokkal úra kiadták 1963-ban, én is erre hivatkozom itt.

Megintcsak sokféle terminust használhatunk akkor, amikor elvárásokról beszélünk. Az összegzőfügg\-vény \constrfn{tulajdonságaira} (property) vonatkozóan \constrfn{feltételeket} (condition), \constrfn{kényszereket} (constraint), \constrfn{kritériumokat} (criterion) írhatunk elő. A későbbiekben ezeket a terminusokat mind használni fogom \--- ugyanabban az értelemben.

Az irreleváns alternatívák függetlensége kifejezés korábban már előkerült, az egyéni racionalitás jellemzésekor jump A két fogalom különbözik egymástól. Itt a kollektív preferencia kialakítását végző eljárás egyik fontos feltételét, korábban a racionális egyén egyik tulajdonságát jelenti.

Az idézet első mondatának értelmezéséhez fontos tudni, hogy itt ordinális rendezésről beszélünk.

Az általam adott meghatározása tartalmazza, de általában nem szokták beletenni a definíciókba az egyetlen individuumra való szűkítést.

Arrow bizonyítását jól leírja Amartya K. Sen [Amart] a tételt saját formalizmusába konvertálva elemzi Kotaro Suzumura [Kotar] Arrow tétele után sokféle átértelmezés, új fogalmak, új bizonyítások jelentek meg a szakmai diskurzusban. Kiderült, hogy az univerzalitás kritérium néllkül is igaz marad a tétel, tehát már három feltétel együttes fennállását is ki lehet zárni. Umberto Grandi és Ulle Endriss elsőrendű logikával írta le az Arrow-tételt (több más, kapcsolódó tétellel együtt) [Umber] [Umber]

A Gibbard-tételre hivatkoznak \--- többek között \--- angolul [Amart] [Kotar] magyarul [MalaJ]

Sen az első cikkeiben még liberális, később azonban már libertárius elvről, libertárius paradoxonról beszélt. A liberalizmus, kontra libertárianizmus szembenállításban utóbbi az egyéni, személyes szabadság elsődlegességének elvének követését jelenti.

Az eredeti cikkben Sen csak a prűd embert nevezte meg, a másodikat nem. A prűd partnerére később ugyan sokan ráakasztották a `buja' minősítést, de ezt nem érzem jó megoldásnak, ezért inkább a `nyitott ember' kifejezéssel utalok rá.

Sen egy mondatában ezt úgy fejezi ki, hogy $M$ inkább lenne cenzor, mint cenzorált.

Az egyértelműség kedvéért azt jeleznem érdemes itt, hogy ez a may-i `döntésképes' minősítés más, mint a korábban bevezetett, a szavazók koalíciójára vonatkozó `döntő' tulajdonság jump

Az anonimitás és a sorrend felcserélhetőségének összefüggőségét szépen érzékelteti az a videó, amelyen az látható, hogy egy zárthelyi dolgozatot késve leadó diák dolgozatát a tanár nem akarja elfogadni. Erre a diák megkérdezi a tanártól, ismeri-e őt, és a tagadó válasz után becsúsztatja a dolgozatát az asztal szélén álló többi dolgozat közé. Lásd: http://www.youtube.com/watch?v=wRpJM4-PoT8

May egyszerű többségi szavazásnak nevezte a vizsgált módszert, ami kétalternatívás helyzetekben megegyezik az abszolút többségi eljárással, de más esetekben nem feltétlenül. Az egyszerű jelzővel utalni lehet a relatív többségi eljárásra is, ezért jobbnak gondolom itt (is) az abszolút jelző használatát.

A tételt leíró formula első kondiconálisában megadott feltételre igaz a következő: $|\mathbb{X}|=2 \leftrightarrow |\mathbb{P}|=2$.

A tulajdonságokat jelző terminusokra vonatkozóan nincs megegyezés, hogy azok milyen szófaji alakban szerepeljenek. Az egész könyvben igyekszem melléknév szófajú terminusokkal hivatkozni a tulajdonságokra, de ez nem mindig sikerül. Myerson javaslatánál is ez a helyzet: sem magyarul, sem angolul nem találtam értelmesen használható melléknévi alakot.

A módszer leírása itt olvasható magyarul: [Mszro]

Fishburnék a cikkben leírnak még további két paradoxont, de ezeket itt nem mutatom be.

A manipulálhatóság problémáját Allan Gibbard elemezte először formális módon a lehetetlenségi tételről szóló cikkében [Gibba] Ebben az 1973-as tanulmányában Gibbard a kérdés előzményeként Michael Dummet és Robin Farquharson 1961-es cikkében megfogalmazott sejtésére hivatkozott: ,,\dots nem tűnik valószínűnek, hogy létezne olyan szavazási procedúra, amelyben sose lehetne előnyös valamely szavazó számára, hogy `stratégiailag' vagyis `nem-őszintén' szavazzon.'' [Micha] Gibbard másik előzményként említi William Vickrey egy 1960-as cikkét is [Willi] amelyben Vickrey egyértelműen a preferenciák stratégiai álcázásáról (strategic misrepresentations of preferences) értekezik.

Ezen a ponton sem könnyű feladat megfelelő fordítást találni az angol kifejezésre. A felsorolt lehetőségeken túl a `strategy-proof' kifejezésre lehetne még a taktikázásbiztos, csalásbiztos, csalásgátló, helyezkedésgátló, taktikaérzéketlen magyar fordításokat is alkalmazni.

Gibbard-Satterthwaite tétel kicsit másfajta interpretációja szerint ha az alternatívák száma több kettőnél, akkor a nem diktatórikus, racionális választás ki van téve a stratégiai manipuláció lehetőségének. Ugyanezt megfordítva mondva: kettőnél több alternatíva esetén csak a diktatórikus közösségi választási szabály képes biztosítani a színlelésmentes választási eredményt.

A politikai napirenden szereplő témák felosztására vonatkozó angol kifejezéspár (`positional issues' és `valence issues') magyar fordítására Tóka Gábor a \constrfn{közvéleményt megosztó}, illetve a \constrfn{közvéleményt egyesítő} kérdések terminusokat javasolja [TokaG]

Egyre bővül az a lista, amely a számítástechnika és a választási probléma összekapcsolódásával kap\-cso\-latos jelenségekről szól \--- a multiágens alapú döntési, tervező rendszerektől a kollaboratív szűrés technikáját alkalmazó rendszereken át a weboldalakon elhelyezett linkeket szavazásokként felfogó és a keresések hatékonyságát ezáltal növelő keresőrendszerekig.

A probléma legáltalánosabb formájában meg szokták engedni azt, hogy valaki ne találjon párt magának. Az ilyen esetekre azt mondják, hogy valaki ``önmagával is párba kerülhet''.

A preferenciarendezéseknek nem kell teljesnek lennie, vagyis megengedhető, hogy valaki ne mindenkit vegyen fel a listájára, vagy másként: bárkit ki lehet zárni a potenciális jelöltek közül.

A magyar felvételei rendszer és a párosításelmélet kapcsolatáról bővebben lásd: [BiroP] [Koczy] [Koczy]

Dubins és Freedman az egyetemek és a diákok összerendelésének problémáját vizsgálta.

Mivel Gale és Sotomayor a házasítási problémát használták fel az érvelésük során, ezért szellemes módon utaltak Dubins és Freedman `Machiavelli and the Gale-Shapley algorithm' című cikkére, amikor saját tanulmányuknak a `Ms. Machiavelli and the stable matching problem' címet adták.

Az EOVK-határoló alkalmazásról beszámoló cikk: Pártos térképészek manipulálhatják a választásokat, at: http://index.hu/belfold/eovk4876/

Nem kifejezetten a gerrymandering szempontjából, hanem inkább a szavazatok területi megoszlásainak vizsgálata miatt kollegáimmal korábban több tanulmányban, könyvben is foglalkoztunk a választások térbeliségével [Mszro] [Mesza] [Mesza] [Mszro] [Mszro] [Mszro]

Donald G. Saari szerint ez a jelenség a Simpson-paradoxon speciális esetének tekinthető

A szavazás során három válasz volt lehetséges, a támogatáson és ellenzésen túl lehetett tartózkodni is.

Az angolul többféleképpen is hivatkoznak Osztrogorszkij nevére, például így: Moisey Yakovlevich Ostrogorsky/Ostrogorski

Pontosabban három jelenség közös gyökeréről beszéltek, mert a vizsgálatukba bevették még a kompozíció problémáját is, de ez utóbbi beemelése a saját gondolatmenetembe fölöslegesnek tűnt.

Sajnos újracsak pongyola terminológia alakult ki, és a kijelentések aggregálásának problémáira sokan a véleményaggregálás kérdéseként hivatkoznak. Én is ezt fogom tenni a továbbiakban.

Ebben a kontextusban az általánosabb tárgyalásmód érzékeltetése végett az egyéni és csoportos vélemények jelzésére nem a preferenciákra utaló $\rel{R}$, hanem az általánosabb konnotációval bíró $\Phi$ szimbólumokat fogom alkal\-mazni.

A szerzők megjegyzik, hogy bármely más logikai kapcsoló is szerepelhetne a konjunkció helyén.

A formulában szereplő $\vdash$ szimbólum a szintaktikai következmény jele.

List és Pettit az `univerzalitás' terminusa helyett az `univerzális értelmezési tartomány' (universal domain) kifejezést használja, de ugyanabban az értelemben, ahogy azt korábban már bemutattam.

List és Pettit egy tanulmányukban megvizsgálták azt, hogy milyen viszony van a List-Petit tétel és az Arrow-tétel között [Chris] Az az állításuk nem meglepő annyira, hogy az Arrow-tételt elméletileg fel lehet fogni a List-Pettit-tétel speciális eseteként, de e kijelentésükkel együtt rögtön felhívták a figyelmet arra is, hogy a két tétel közti megfeleltetés, egy általánosabb keretrendszerbe való ágyazásuk, és az egymáshoz való viszonyuk matematikai kifejezése sok megoldandó kérdést vet fel, ami nem tűnik túl egyszerűnek. Az esetleges végleges válaszokhoz további elemzésekre van szükség.

Csáji Balázs Csanád és Rédei Miklós másfajta eseteket is bemutat, és további problémákat elemez a diszkurzív paradoxon általánosabb témakörén belül [Csaji] Több minden más mellett vizsgálják azt a fontos kérdést is, hogy milyen módon lehet gyengíteni a List-Pettit tétel feltételein, mi történik akkor, ha elengedünk egyet-egyet a tétel érvényességéhez megkövetelt kritériumok közül.