"A XVIII. században élt IKENOBÓ SZENKÓ, az ikebana-történet egyik legkiválóbb művésze. ... Egy alkalommal vendégségben lévén, vendéglátója kérésére ikebanát készített. De nem volt megfelelő viráganyag a háznál, így a házigazda egyetlen moha fedte gallyat adott át a művésznek s egy vázát. IKENOBÓ a különös szépségű mohos gallyat minden változtatás nélkül a vázába helyezte, majd kimonójába nyúlt, s egy tiszta papírba burkolt repkényjuhar-ágat vett ki keblébõl, s mint valami féltett, különleges kincset illesztette azt is a vázába, pompás, szép ikebanát varázsolva a két növény s a váza együttesébõl a házigazda s a vendégek nagy gyönyörűségére, majd hangtalanul távozott. Később, visszaemlékezve erre az alkalomra, elmondta barátainak, hogy azt a repkényjuhar-ágat harminc éven át hordta magával, tűnődve annak egyetlen felhasználási lehetőségén, s éppen az a pillanat teremtette meg a várva várt alkalmat, amikor a művész a rőzsekötegbõl kiemelt, mohos gallyat meglátta."