Egy kronológia (idővonal)-szolgáltatás specifikációja

 

Mi az az idővonal

• A kronológia (chronology) egyedi események időben elrendezett szolgáltatása, amihez szükség van egyrészt egy, az eseményeket leíró adatok kronológiai adatbázisra, másrészt egy, az adatok időbeliségét kezelni képes alkalmazásra.
• A kronológiai adatbázis (Chronology database - CDB) egyedi eseményeket és a köztük levő kapcsolatokat leíró, időfüggő adatok strukturált gyűjteménye. Az események leírásához szükség van további entitás- és relációtípusok (helyszín, ágens, tárgyak, nem megfogható dolgok stb.) modellbe emelésére.
• A kronológiaszerver (Chronology server - CS) események (kronológiai adatbázisok) adatait megjelenítő alkalmazás, amely képes az események időbeliségével kapcsolatos funkciók, metódusok kezelésére.
• A kronológiának (kronológia-adatbázisnak és -szervernek) két főtípusa létezik - a kezelt események típusától függően: idővonal (Timeline - TL) és naptár (Calendar - CAL). Az idővonal szolgáltatásban az események abszolút idejét kezeljük, míg a kalendárszolgáltatásban az események relatív, évfüggetlen időbeli értékét vesszük csak figyelembe. Ebben az értelemben a naptár/kalendárium egy adott, (évente) ismétlődő eseményhalmaznak felel meg.
• Az események idejét mindig valamilyen időpontosság (time precision) mellett tudjuk megadni, és egy kronológiai adatbázisra mindig megadható (és jellemzi azt) az időkezelés pontosságának alkalmazott mértéke. Azért van szükség időpontosság-kezelésre, mert gyakran előfordul, hogy a különböző eseményeket eltérő pontossággal lehet megadni, viszont valamilyen időtengelyen az összes eseményt rendezni kell tudni, amihez a különböző adattípusként (szöveges, dátum- vagy numerikus adatként) megadott dátumértékeket homogenizálni kell (hiszen csak ekkor lehet részleges rendezést végrehajtani az összes esemény dátumértékét).
• Az idővonal-adatbázisban egy esemény mindig egyedi, partikuláris, ami annyit jelent, hogy mindig kell legyen valamilyen egyedi (konkrét, partikuláris) idő- és térbeli kapcsolódása. Másként szólva: egy – idővonal – esemény nem lehet általános (univerzális).
• A naptáradatbázisban az események kétféle módon értelmezhetőek. Egyfelől lehet őket általánosnak tekinteni, hiszen évről évre (ugyanúgy és ugyanakkor) megjelennek a kalendáriumokban, másfelől viszont lehet őket egyediként is kezelni, hiszen mindig hozzájuk meg lehet rendelni a "befogadó" évet, ami által egyediként lehet interpretálni őket. Amikor egy nevezetes esemény nevezetes (mondjuk, 100 éves) évfordulóhoz érkezik (a nevezetesség minőségének a legtöbb esetben puszta számmisztikai alapja van), akkor látszik igazán, hogy a naptárba kerülésnek mindig egyedi oka van, mégha ez a kalendárium periodikus jellege miatt sokszor nem annyira nyilvánvaló.
• Amikor egy új – egyedi – eseményt felveszünk a CDB-be, akkor mindig meg kell adnunk az (esemény)típusát. Egy egyedi eseménynek sosem lehet másolata, szemben az eseménytípussal, amely tetszés szerint ismételhető.
• Egy idővonal (adatbázis és alkalmazás) számára gyakorlati szempontból az idő-függőség fontosabb, mint a tér-függőség, noha elméletileg mindkét kapcsolat egyaránt lényeges. Mivel a térbeli adatok praktikus szempontból nem nélkülözhetetlenek a kronológiaszolgáltatás számára, ezért előfordulhat, hogy egy ilyen szolgáltatásban nem kezelik az események térhez kötöttségét, de a kezelt események egész halmazára vonatkozóan akkor is tudni, rögzíteni kell (legalább a szolgáltatás címében), hogy az feldolgozott eseményeknek milyen térbeli referenciája van (ez lehet egy ország, egy kontinens vagy akár az egész Föld, ha az emberiség történelmének valamilyen tematikus szegmensével kapcsolatos adatokról van szó).
• Amennyiben az események térbeli vonatkozásait is felvesszük a modellbe, akkor a térbeli adatok térpontosságát (location precision) is kezelni kell (az időpontossághoz hasonlóan).
• Az időben rendezhető adatokat nemcsak kronológiai jellegű szolgáltatásban lehet kezeni, léteznek más műfajok is. Az időbeliségnek fontos szerepe van, mégsem tekinthető elsődleges rendezőelvnek az olyan tematikusan önállónak tekintett műfajokban, mint az életrajz, a helytörténet vagy a gazdasági, társadalmi folyamatok idősoros elemzése.

Alapfogalmak

idővonal(szolgáltatás)

• Időfüggő, elemi eseményeket tartalmazó, idővonalszerver által működtetett szolgáltatás. Két komponense van:
• idővonalszerver
• idővonal-adatbázis
• Amennyiben nem zavaró, akkor az 'idővonal' éa a 'kronológia' terminusokat szinonímáknak tekintjük és egymással felcserélhető módon használjuk.

naptár(szolgáltatás)

• Évfüggetlen kalendáreseményekre szűrt kronológia-adatbázisra épülő, kalendárszerver által működtetett szolgáltatás. Két komponense van:
• kalendárszerver
• szűrt kronológia-adatbázis + speciális naptár-típusú adatkészlet (például keresztnév adatbázis)

idővonalszerver (timeline server)

• Az elemi események kezelésére alkalmas alkalmazás.

kalendárszerver (calendar server)

• A naptáresemények kezelésére alkalmas alkalmazás.

kronológia-adatbázis (chronology database)

• Események tulajdonságait és kapcsolatait leíró adatok adott séma alapján elrendező adatbázisa.

idő

• Az idő az idő, szükségtelennek (és nehéznek) tűnik definiálni a fogalmat. Ami fontos és kezelhető itt: az eseményeknek kétféle reprezentációs módja létezik. A kronológia alapértelmezett prezentációs formája a végtelenített időtengelyre vetített lináris eseménykezelés, de lehetséges másfajta megjelenítési technológia is (például havi, heti, napi nézetben való eseménykezelés), amikor valamilyen ciklikusságot mutató reprezentációs formát alkalmazunk. Vizuálisan kétféle módon kezelhetjük az időt:
  • lineáris koordinátarendszerben, illetve
  • poláris koordinátarendszerben ábrázolva.

esemény (event)

• A kronológia alapegysége az esemény. Esemény bármi lehet, amihez valamilyen dátumszerű adatot lehet rendelni, és van valamilyen neve (címe) és tartalmi leírása. Az események megragadásához minimálisan szükséges adatkészlet tehát a következő:
• az esemény időbeli vonatkozása,
• az esemény neve,
• az esemény leírása.
• Az esemény három szükséges adatmezője (dátum, név és leírás) mellé további dokumentummezőket is fel lehet venni, pl. mutatni lehet az eseményt reprezentáló kép-, videó-, hangdokumentumok elérhetőségére, és ezeket meg lehet jeleníteni valahogyan az idővásznon is (akár külön időrétegekben, akár popupablakokban, akár máshogy).
• Az eseményeket időbeli értékük alapján idővonalba (kronológiai rendbe, sorba) rendezhetjük.
• Egy esemény lehet:
• történés (instantesemény, kiterjedés nélküli, pontszerű esemény), illetve
• folyamat (terjedelemmel rendelkező, tartamszerű esemény).

pontszerű esemény: egy személy születése, házasságkötése, halála

folyamat: egy személy élete, egy háború, egy előadás

• A történéshez egyetlen időpontot tudunk rendelni, a folyamathoz viszont mindig egy időszakasz tartozik, vagy másként: a folyamatnak mindig van kezdő- és záróidőpontja.
• Az időkezelés kétféle reprezentációs technikájához illeszkedően elkülöníthetünk kétféle eseménytípust:
  • tiszta eseményt (röviden eseményt), illetve
  • naptáreseményt vagy kalendáreseményt.
• A kalendáresemények periodikusan ismétlődő események, amelyek valamilyen időponttól fogva adott periodicitás mentén újra és újra létezhetnek. A kalendáreseményeket csak reprezentáció esetén, poláris kordinátarendszerben érdemes megjeleníteni (pl. valakinek a születésnapját évente kitenni egy végtelenített időtengelyre nem lenne szerencsés, de egy ciklusreprezentációban (kalendáium formátum esetén) ugyanez már értelmes lehet.
• Egy esemény lehet:
• elemi esemény, illetve
• konténeresemény (kompozit vagy összetett esemény).
• Amíg egy konténeresemény több, beágyazott eseményt tartalmaz(hat), az elemi esemény mindig "önmagából" áll. Elméletileg nagyon nehéz éles határvonalat húzni a két eseménytípus közé.

elemi esemény: egy személy születése, egy személy halála

konténeresemény: II. világháború (tartalmazza a sztálingrádi csatát, Lengyelország német megszállását, az atombomba ledobását Japánra), az első Orbán-kormány időszaka 1998-2002 között (tartalmazza a következő évi költségvetési törvények beterjesztését, a korona úsztatását Esztergomba).

• Ha lehetséges más eseményeket tartalmazó esemény vagyis konténeresemény, akkor ez igaz fordítva is, vagyis lehetséges eseményekbe ágyazódó esemény, azaz részesemény. Például a háború mint esemény részeseménye egy csata vagy egy béketárgyalás.
• Az eseményeknek szemantikusan sokféle, gyakran mélyen tagolt szemantikai struktúrája van. A különböző eseménytípusoknak lehet nagyon eltérő szemantikai szerkezete, adatmodellje.

Egy személy születésének mint eseménynek egészen más az adatstruktúrája, mint egy archontológiai eseménynek, mondjuk, egy miniszteri kinevezésnek.

• Minél gazdagabban, mélyebben struktúrált eseménymodell áll rendelkezésünkre, annál nagyobb rugalmasságot érhetünk el a szolgáltatásban, annál gazdagabb felhasználó élmény nyújtására lehetünk képesek, ezért nagyon fontos kérdés, hogy milyen adatstruktúrával írjuk le az esemény fogalmát. Az esemény minél több tulajdonságát és kapcsolát felvesszük a modellünkbe, annál több linket tudunk felajánlani az események kapcsán, ami javítja a felhasználói élmény minőségét, hiszen az esemény mélyebb megértését és több irányú továbblépési lehetőséget biztosít.

időpontosság (time precision)

• Az események idejét eltérő pontossággal adhatjuk meg: egy eseményt megadhatunk az időtengelyen percre, órára, napra, hónapra, évre, évtizedre stb. pontosan.

nap-pontosság:1989.03.02.

másodperc-pontosság: 1978.12.22. 10:24:10

évtized-pontosság: 1940-es évek, 1960-70-es évek

évszázad-pontosság: 18. század

továbbiak: 1956 ősze, 3. évezred, éjjel, este, az év közepén, a hónap elején, szilveszterkor

• Az időpontosság egymásba ágyazódó típusai egységes kezelhetőek egy időpontosság generikus fogalma alá besorolva.

időformátum (time format)

• Tudni kell kezelni azt, hogy ugyanaz az időpont többféle formátumban is megjeleníthető ugyanazon a nyelven.

1988.05.15., 15 May 1988, 1988-feb-15

• Tudni kell kezelni azt, hogy ugyanazt az időpontot többféle formátumban kell megjeleníteni eltérő nyelveken.

1988. május 15., 15 May 1988

relatív idő (relative time)

• Előfordulhat, hogy egy esemény időbeliségét egy másik eseményhez képest, annak nevére hivatkozva, relatív módon határozzuk meg. Ilyenkor a viszonyítási alapot jelentő események időadatait kell származtatni a hivatkozó eseményre.

a napoleoni háborúk után, X. házassága előtt

elemi esemény (elementary event)

• Az elemi esemény megjeleníthető egy egyszerű, lineáris Descartes koordinátarendszerben.
• Az idővonal-szolgáltatásban az eseményeket egy végtelenített, lineáris időtengelyen ábrázolhatjuk (reprezentációs célokból a lineáris időtengely helyett alkalmazni lehet másfajta időkezelési módot, például nagyon hosszú időszakot átfogó kronológiák esetében használni lehet logaritmikus időskálát).
• Az elemi esemény fogalmát tekinthetjük az alapértelmezett eseménynek. Ha nem zavaró, akkor az 'elemi esemény' terminusa helyett használhatjuk a rövideb 'esemény' kifejezést is.

naptáresemény (calendar event)

• Az időfüggő eseményadatok megjelenítésének másik módja az, amikor kihasználjuk bizonyos események periodikusan ismétlődő jellegét. Vélhetőleg a Föld Nap körüli körforgásából adódó, a természeti és biológiai jelenségek körében megfigyelhető periodicitás jelentette és jelenti azt a mintát, ami a társadalmi jelenségekhez kapcsolható események körében is kialakított és fenntart ismétlődéseket. Ezeket kalendárium vagy naptár jellegű eseményeknek minősítjük, és az időhöz való viszonyukat úgy kezeljük, hogy az lven belül elfoglalt helyüket tartjuk igazán számon, ezeket a relatív időadatokat rendeljük az ilyen eseményekhez. Ezt a preriodikus jelleget a poláris koordinátarendszerben lehet a legkönnyebben, legadekvátabb módon megragadni.
• A naptáresemények speciális tulajdonságát keezlni képes alkalamzést nevezhetjük kalendárszervernek (vagy naptárszervernek).

idővászon (time canvas)

• Az idővászon az a sík, amelyen a kronológiai adatok (az események és a hozzájuk kapcsolódó további adatok) megjeleníthetőek.
• Az idővászont fel lehet osztani több, diszjunkt területre, ahol a kronológiai adatbázis eltérő szegmenseit lehet megjeleníteni.

sáv (band)

• Az eseménysáv, az idősáv vagy röviden sáv (‘event band’ vagy 'band') tematikusan összetartozó események adatait megjelenítő felület az idővászon valamely elkülönített részén.
• Az idősávot (a rajta megjelenő eseményadatokkal együtt) mindkét irányban lehet tologatni az időtengely két irányában (a múlt és a jövő idő felé).
• Amennyiben egy idővásznon több idősáv is megjelenik, akkor az idővonal-alkalmazásnak képesnek kell arra is, hogy ezek a sávok egymással szinkronban mozgathatók legyenek (ha a felhasználó az egyik sávban mozgatta a sávot az időtengelyhez képest, akkor az alkalmazás a másik sávban is ugyanahhoz az időponthoz szinkronizálja az eseményeket), de biztosítani kell azt is, hogy a sávok aszinkron módban legyenek használhatók. Ez az elvárás nem azt jelenti, hogy minden időrétegben feltétlen ugyanolyan felbontásnak kell szerepelnie, akár szinkron, akár aszinkron működésmód az aktuális elvárás, az időrétegekben, idősávokban lehet eltérő iőfelbontás.
• Az idővonal-kiszolgáló alkalmazással szemben támasztott alapvető követlemény kell legyen az az elvárás, hogy a különböző sávoknak lehessen különálló, saját időfelbontása.

időszakdoboz (period box)

• Az időszakdoboz egy események valamilyen szempont szerint megszűrt halmazát tartalmazó, négyszögletes terület, amit értelmezhetünk a kiválasztott események konténerének.
• Az időszakdoboz önálló egységként hivatkozható, és egy sávon belül helyezkedik el.
• Az időszakdobozok egymásba ágyazhatóak, vagyis egy korszakon belül definálhatunk rész- vagy alkorszakokat).
• Az időszakdobozhoz saját címet (nevet) és leírást kell hozzárendelnünk, de az időhivatkozásait nem önállóan kell megadnunk, hanem azokat örököltetni kell az időszak által magába foglalt eseményektől (az időszak kezdődátuma megegyezik a magába foglalt legkorábbi esemény kezdőidejével, míg az időszak záródátumaként az időszakba tartozó legkésőbbi esemény záródátumát kell értelmeznünk).

időtengely (time axis)

• Az időtengely az idő mértékét mutatja egy időablakon belül adott - vagy a felhasználó által kiválaszott, vagy a rendszer által automatikusan beállított - időfelbontás mellett.
• A – választott vagy automatikusan beállított - különböző felbontási szinteken az időtengelyen megjelenített időhöz eltérő időpontosság társul.
• Az időtengely alapértelmezett formája a lineáris Descartes koordinátarendszeren alapul.
• Az időtengely másik lehetséges használati módja poláris koordinátarendszeren alapul, és adekvát módon a naptáresemények kezelésére alkalmas, de elképzelhető olyan megoldás is, hogy - valamilyen spirális interfészen keresztül - végtelenített időtengelyként funkcionáljon.

időfelbontás (time granularity)

• Könnyen előfordulhat, hogy egy idővonal-adatbázis annyi eseményt tartalmaz, hogy azok egyszerre már nem jeleníthetők meg az idővásznon belül. Ennek két oka lehet. Az mindig igaz, hogy a teljes eseményhalmazból a legkorábbi és a legkésőbbi eseményhez kapcsolt időpontok adják a legszélesebb időablak két végpontját. Előállhat olyan helyzet, amikor ez a maximális időablak megfelelő módon elhelyezhető a rendelkezésre álló idővásznon belül, vagyis az adatbázis teljes időhorizontja elfér a képernyőn. Természetesen ilyenkor is jelentkezhet elhelyezési probléma, mert ha túl sok az esemény, amit egyszerre kell kirakni a képernyőre, akkor "besűrűsödési" probléma keletkezik. Ezt azonban még kezelni lehet úgy, hogy az időtengelyre ortogonális dimenzióban széthúzzuk az idővásznat, és az így megnövelt helyre szétterítve már nagyobb eséllyel férhetnek el az adatok. Ugyanerre a problémára természetesen megoldást jelenthet még az események valamifajta – interaktív, tehát felhasználóoldali – szűrése is. Lehet azonban más oka is annak, hogy az időváaszonra nem férnek el az események, amit már nem lehet orvosolni a fenti technikák egyikével sem. Gyakori esetként számolhatunk ugyanis azzal, hogy a kezelendő teljes időhorizont vagyis a maximális időablak jóval szélesebb, mint a rendelkezésre álló idővászon mérete. Ilyenkor hiába növeljük az idővászon méretét a másik dimenzióban, hiába szűrjük meg az eseményeket, a megjelenítési probléma ugyanúgy megmarad. Ekkor kell igénybe venni az időkezelésnek általában és ezen belül az idővásznon látható időtengelyrészhez rendelt időskála változ(tathat)ó felbontásának technikáját. Biztosítani kell, hogy ugyanakkora méretű idővásznon eltérő felbontású időszak legyen megjeleníthető. Ebben az esetben az időfelbontás éppen adott mértéke, szintje, valamint az éppen megjelenített időszakba eső események száma fogja meghatározni az események sűrűségét az aktuális idővásznon belül.

időfelbontási szint (granularity level)

• Az időfelbontás az a mérték, ami meghatározza (jelzi), hogy az idővásznon belül látható időtengelyrészen milyen két végpont közötti időszakot jelenítünk meg. Az időfelbontás az időablak és az idővászon maximális szélességének aktuális arányát fejezi ki.

időközelítés (time zoom-in)

• Finomabb időfelbontás kérése/elérése, amelynek eredményeként az idővásznon kisebb időablak jelenik meg.

időtávolítás (time zoom-out)

• Durvább időfelbontás kérése/elérése, amelynek eredményeként az idővásznon nagyobb időablak jelenik meg.

időablakcsúsztatás (time pan)

• Változatlan időablakméret és változatlan időfelbontás mellett mozgatni az időablakot az időtengely mentén előre vagy hátra abból a célból, hogy időben korábbi vagy későbbi események jelenjenek meg az idővásznon.

időablak (time window)

• Az időablak azt az idősávot jelenti, ami az idővásznon látható az aktuális időfelbontás mellett. Az aktuális időfelbontás szintje és a rendelkezésre álló idővászon mérete együttesen határozza meg, hogy milyen szélességű idősávban láthatjuk az eseményeket az idővásznon. Praktikusan az időablak két szélső értékét az a két időpont adja, amelyek az időtengelyen láthatóak az idővászon két szélén.

narratíva (narrative)

• Egy komoly, adott területen a teljességre törekvő kronológia-adatbázis nagyon hamar elérheti azt az eseményszámot, azt az adatmennyiséget, amikor a szolgáltatott adatok teljesége egyfelől áttekinthetelenné, másfelől érdektelenné válik a látogatók számára. Emiatt van nagyon nagy szükség arra, hogy a különböző kérdésekkel, érdeklődési irányokkal érkező felhasználók mindig találjanak megfelelő belépési pontokat, haladási útvonalakat a szolgáltatáson belül. Az eseményhalmaz egészén belüli fókuszok kialakítását narratívák segítségével lehet biztosítani. Narratívának tekinthetünk bármely tetszőleges (tehát önkényes) válogatást a kronológia-adatbázis teljes eseménykínálatából, amit valamilyen történettel, "mesével" összekapcsol valaki (felhasználó, szerkesztő, "mesemondó").

egy személy életeseményei, életrajza, egyéni válogatás a leghíresebb, legsikeresebb filmpremierekből, híres tengeri katasztrófák, földrengések története

• A narratívát értelmezhetjük szűkített kronológiaként, mint egy kis kronológiát a nagy kronológián belül.
• A térinformatikában bevett érdeklődési vagy érdekes pontok (point of interest) mintájára itt beszélhetünk érdekes eseményekről (line of interest -LOI). Ezek funkciója, értelme, haszna az lehet, hogy fókuszt, figyelmet irányítanak egy eseményvonulatra, segítséget nyújtanak az események tengerében (a teljes kronológiai adatbázisban) eligazodni.
• Az idővonal-alkalmazás egyik legfontosabb funkciója lehet annak biztosítása, hogy a felhasználó könnyen tudjon válogatni, kapcsolni a lehetséges, felkínált narratívák között.
• az eseményeket sok szempont alapján tematikus csoportokba lehet szervezni (politikai, kulturális, filmes események, születések, halálozások stb.)
• az események tematikus csoportjait az idővásznon tematikus rétegekben lehet megjeleníteni, amelyekre vonatkozóan a felhasználói felületen rétegkezelő képeséget kell kialakítani a felhasználók számára (rétegválasztás, rétegki-és bekapcsolás, rétegsorrend-kialakítás)
• Az eseményekre kényszereket lehet alkalmazni a dátumértékek alapján (pl. kezdődátum < záródátum vagy befoglaló esemény kezdődátuma <= részesemény kezdődátuma)
• finomabb adatmodell esetén saját sémával rendelkező eseménytípusokat lehet definálni (személyes életesemény, archontológiai esemény, publikálási esemény stb.)
• saját sémával rendelkező eseménytípusok esetén lehetséges típuskényszereket definálni
• saját sémával rendelkező eseménytípusok esetén lehetséges önálló névtereket létrehozni és azok adattartományában szűrési, keresési műveleteket végrehajtani. Például úgy szűrni egy adott időréteg (vagy akár az egész idővászon) tartalmát, hogy egy a felhasználó kiválasztott eseménytípust példányait vagy egy kiválasztott konkrét személy, szervezet, dokumentum, földrajzi objektum stb. kapcsolati körébe tartozó eseményeket jelenítjük meg
• eseménylánc = önálló eseményeket valaki összekapcsol (pl. oksági elven) eseményszekvencia
• beágyazott hierarchia (ugyanaz a helyzet, mint az agy esetében): az 56-os felkelés magába foglalja a Rádió ostromát, a Sztálin szobor ledöntését, a szovjet ki-, majd bevonulást

interpretáció (interpretation)

• Az interpretáció az események (részben) értékelő jellegű leírása erősen értékvonatkozású, érzelmi töltetű terminusok használatával. Ebből a megközelítésből nézve az interpretáció a tények és a hozzájuk kapcsolt – nem feltétlenül tudatos, nem feltételül szándékos - vélemények, értékelések együttesét jelenti. Egy eseményt háromféleképpen lehet értékelni: pozitív, negatív, illetve semleges módon.

Egy eseménynek mindig lehet többfajta értelmezése. Ugyanazt az politikai eseményt lehet pozitívan értékelve (forradalomként) vagy negatív módon (a csőcselék randalírozásaként) interpretálni, de le lehet írni értéksemleges(ebb), technikai kategóriák segítségével is (tömegmegmozdulás).

• A kronológiába kiválaszott eseményhalmaz és az események interpretációja természetesen szorosan összekapcsolódik egymással, de ez az összefonódás gyakorlati okokkal magyarázható, elméleti szempontból nem mondható szükségszerűnek. Az eseményeket leíró tények és mindezek interpretációja elválaszthatók egymástól, könnyen elképzelhető, hogy két narratíva ugyanabból az eseményhalmazból áll, mégis különböznek egymástól a tényekkel összekapcsolt eltérő értékvonatkozások, azaz az eltérő interpretációk miatt.
• Az interpretáció részben gyengébb, részben másfajta értelmezését jelenti az az értékalapú, tehát valamilyen szinten elfogult kiválasztás, ami az események elvileg végtelen láncolatából besorolja a kronológiai adatbázisba vagy annak egy részletébe, egy narratívába az arra érdemesnek, fontosnak tartott eseményeket. Ebben az esetben az interpretáció egyfajta válogatásnak (szűrésnek) fogható fel.

narratívaváltás (changing narratives)

• Miközben a felhasználók barangolnak a felkínált idővonal-események (valamely narratíva alapján előzetesen kiválasztott eseményhalmaz elemei) között, az idővonal-szolgáltatásnak a lehető legtöbb - az aktuálishoz képest eltérő – narratívát is fel kell tudni ajánlani. Ezt úgy lehet megvalósítani, hogy az aktuális narratíván belül olyan linkeket helyezünk el, amelyek mentén a felhasználó más narratívákba ugorhat át.

Tegyük fel, hogy a felhasználó az amerikai politikatörténet eseményeit nézegeti (vagyis az amerikai politikatörténeti narratívában van). Amikor arra az eseményre "lép", aminek neve: "Meggyilkolták J.F. Kennedy elnököt Dallasban", akkor egyfelől maradhat továbbra is az aktuális narratívában és nézheti tovább a gyilkosságot követő politikatörténeti eseményeket, másfelől választhat magának más narratívát is (a felkínált linkekre kattintva):

• választhatja JFK életrajzi narratíváját (JFK nevére kattintva)
• továbbugorhat a Dallas helytörténetét bemutató helytörténeti narratívára (Dallas nevére kattintva)
• kérheti az aznapi események teljes listáját - Amerikában vagy akár az egész Földön (egy külön ugrópont segítségével)
• továbbléphet a politikai gyilkosságok történetét bemutató narratívára (a "meggyilkolták" szóra kattintva)
• Az idővonal minden individuumának (személyeknek, testületeknek, szervezeteknek, földrajzi helyeknek, dokumentumoknak, nevezetes (számozott, megjelölt) tárgyaknak) lehet saját történelme, narratívája, ezért az idővonalon megjelenő minden egyedi dolog elméletileg egy új narratíva belépési pontjaként funkcionálhat. Ennek az elvi lehetőségnek a kihasználását praktikusan nehezíti, hogy ehhez az adatbázisba külön, önálló egyedként kell felvenni az események minden összetevőjét, kapcsolatát.

eseménykapcsolatok (event relationships)

• az események között a dátum szerinti rendezés értelemszerűen megteremt egy szinkronicitási kapcsolatot (ez a kronológiák kidolgozásának legfontosabb hozadéka)
• az események között további kapcsolatokat lehet definálni, pl. okozati (előzmény/következmény) reláció vagy tematikus összetartozás, vagy eseményekben értintett „szereplők” (személyek, szervezetek, helyszínek stb.)
• ezeket a szemantikus tartalmú eseménykapcsolatokat (relációs adatokat) vagy csak emberi közreműködéssel lehet feltölteni (amit az automatikus forrásfeldolgozás nem tud biztosítani), vagy olyan adatsémára van szükség, amely lehetővé teszi adott entitások szerinti keresés, szűrés műveletét.

kulcsesemény (key event)

• Egy narratíván belül lehet egy (vagy több, de nem sok) olyan esemény, amelynek kiemelt szerepe, nagyobb hangsúlya van a narratíva egészén belül. Ez(eke)t nevezhetjük kulcseseményeknek. Az ilyen minősítés "kiosztása" nyilvánvalóan az értékelés egyik formája, így ez az adat elvileg az interpretációs rétegbe tartozik. Kulcseseménynek minősíteni egy eseményt egyben jelenti azt is, hogy:
  • egy vagy több esemény fontosabb a többihez képest,
  • a nem kulcsesmények interpretációja, fontosságtulajdonítása függ a kulcseseményktől (az utóbbiaknak tulajdonított jelentőség módjától, okától, formájától),
  • a fentiekből következően a narratíváknak van (lehet) struktúrájuk.
• A kulcseseménnyé minősítés szubjektív döntés, értékelés, ez a minőség nyilván nem az esemény inherens tulajdonsága. Az idővonalszervernek biztosítani kell egy adminisztratív felületet, amelyen keresztül a felhasználók, szerkesztők elvégezhetik az effajta minősítéseket.

gestalt alakzat (gestalt pattern)

• Az események idővonalszerű elrendezésének egyik episztemológiai potenciálja, ígérete, hogy az időben rendezett adatokat egy reprezentációs térben megjelenítve gestaltélményeket szerezhetünk, vagyis olyan átfogó, egész-jellegű kapcsolatokat fedezhetünk fel az események között, amelyeket az egyedi eseményekre fókuszálva nem ismerhetünk fel.
• Ha valaki 1960-ban született Magyarországon, akkor 1978-ban lett nagykorú, és 18 évet élt a kommunista rezsimben, de a rendszerváltás után több évtizedet tölthetett el demokratikus viszonyok között. A két időszakban (részben) mások voltak a jellemző eseménytípusok, a kulcseseményekhez kapcsolódó érzelmek, értékek, tapasztalatok, és a mindezekre vonatkozó szubjektív, személyes emlékek. Ezektől függetlenül az öregedéssel is más tapasztalatok, más élmények, más hangsúlyok fényében értékeli (értékeli át) ugyanazokat az eseményeket.
• Teaching the history of media devices it can be showed only with the help of a timeline, how the different media devices (magic lantern, camera obscura, photograph, motion picture illusion technologies, cinematography and so on) had to be followed each other.
• Ha a tudománytörténetet szélesebb kultúrtörténeti kontextusba ágyazva vizsgálja valaki (ahogy tette ezt Simonyi Károly a fizika kulturtörténetéről szóló könyvében), akkor a társadalmi élet különböző színterein zajló események egymásra vetítése érdekes együttjárásokra, egymásra hatásokra deríthet fényt, és az egymástól távol eső szférák időbeli kötődésének "felmutatása" sokszor alkalmas lehet arra, hogy megérezzük, megéreztessük a korszellem, a zeitgeist összetevőit, tartalmát.
• Megfelelő fejlesztéssel a kronológia arra isalkalmassá tehető, hogy kezelni lehessen a "relatív időt", vagyis fel lehet kínálni azt, hogy a felhasználó “belebújjon valaki más életébe” és az ő időrendjén keresztül nézhesse az eseményeket.

adatmodel

• Az események modellezésének fő kérdése az, hogy milyen belső struktúrát adunk az eseményeknek, pontosabban: van-e általános modellje az esemény fogalmának, aminek aztán lehetnek további altípusa, alosztályai. Egy demográfiai eseményt (például születés) nyilván más összetevőkre kell bontani, mint egy archontológiai eseményt (kinevezést egy testületi pozícióba) vagy egy háborús eseményt (mondjuk egy világháborús csatát vagy egy sokoldalú békeszerződés aláírását). Ebben a megközelítésben fordított irányban kell a modellezést indítani: ekkor a kulcsfontosságú kérdés úgy szól, hogy milyen főbb eseménytípusokat kell kezelnünk. Ha ezeket sikerül behatárolnunk, akkor ezek általánosításaként már eljuthatunk az általános eseménymodellig.
• Van azonban egy olyan modellezési lehetőség is, amelyben nem kell előzetesen rögzíteni az általános eseménymodellt, amely megengedi, hogy bármikor (időben később) lehessen új – tetszőlegesen összetett, akárhogy strukturált – eseménytípusokat felvenni a rendszerbe, természtesen anélkül, hogy a fogalmi modell alapsémáján lényegszerűen módosítani kelljen.
• A fogalmi modell középpontjában az a tétel áll, hogy az eseményeket reifikálni kell, vagyis minden eseményt példányosítani kell, ami megengedi azt, hogy tetszőleges fogalmi összetevővel bővíteni lehessen – akár menet közben is – az adott eseménytípus modelljét.
  • A problémát egy példával és – predikátumlogikai szinten – szemléltetem. Vegyük a következő eseményt: ‘János megkeni a kenyerét.‘ Ezt fogalmilag egy két-argumentumú predikátummal írhatjuk le:
    megken(János, kenyér)
  • Ha azonban pontosítom az esemény leírását, amit többféleképpen tehetek meg, és azt mondom: ‘János megkeni vajjal a kenyerét.‘ vagy ‘János megkeni lassan a kenyerét.‘ vagy ‘János 2013.03.30-án megkeni a kenyerét.‘ vagy veszem ezek aggregátumát, akkor mindig új predikátumokat (fogalmi modelleket) kell felvennem. Például a “leghosszabb” predikátum így nézne ki:
    megken(János,lassan,kenyér,vaj,2013.03.30)
  • A fenti megoldás problémája az, hogy
  • itt előzetesen rögzíteni kell a leggazdagabb eseménytípus-modellt, illetve
  • nem lehet következtetni a specifikusabb predikátumokból az általánosabb predikátumokra vonatkozóan, pedig ezt nyilvánvaló módon meg kéne tudnunk tenni.
  Ha tudom, hogy a
  megken(János,lassan,kenyér,vaj,2013.03.30)
  tartalmilag igaz, akkor abból nem tudok következteni egy másik predikátum, a
  megken(János,kenyér)
  igazságára, hiszen ez két – egymástól független, más argumentumszámmal rendelkező – predikátum.
• A megoldás a következő. Bevezetjük az eseménypéldányok (e) fogalmát és ezekre vonatkoztatjuk az eseménypredikátumok (relációk) hatókörét. Ha vannak eseménypéldányok, amelyek különböző eseménypredikátumokkal írhatók le (különböző eseményosztályokba tartoznak), akkor:
• az individuális eseményekre lehet kvantorokat alkalmazni
• az individuális eseményeket több eseményosztályba be lehet sorolni
• egy konkrét individuális esményt úgy lehet leírni, hogy diszjunkcióval (ÉS-kapcsolattal) összekötjük azokat az eseményosztályokat, amelyek alá besorolható az adott eseménypéldány
• A fentiek azt jelentik, hogy az esemény leírásakor az összekapcsolt eseményosztályok mindegyikében szerepelni kell az individuális eseménynek. Nézzük meg, hogy lehet ilyen módon modellezni a fenti példánkat:
• 1. megoldás:
  ∃e(megken(János,kenyér,e)∧kenőanyag(vaj,e)∧kenési_idő(2013.03.30,e)∧kenés_módja(lassan,e))
• 2. megoldás:
  ∃e(kenő_ágens(János,e)∧megkent(kenyér,e)∧kenőanyag(vaj,e)∧kenési_idő(2013.03.30,e)∧kenés_módja(lassan,e))
• Az előző pontban látottak alapján látszik, hogy még így is szükség van modellezési döntésekre, lehet két-argumentumú összetevőkre bontani a sémát, lehet több-argumentumú predikátumokat használni, de ez részletkérdés. Az a fontos, hogy nem kell elköteleződnünk az elején valamilyen általános eseménymodell mellett, hiszen ez a modellezési megoldás megengedi azt, hogy egymás mellett “éljenek” a különböző típusú események. Egy-egy eseménytípust természetesen le kell előzetesen modellezni, de:
• az eseménytípusok egymástól független (különböző) sémákkal rendelkezhetnek
• az eseménytípus-modelleket menet közben is lehet bővíteni
• csak arra van szükség, hogy minden eseménytípusra mindig rendelkezésre álljon egy olyan – up-to-date – programmodul, amely képes összerakni az eseményösszetevőkből az esemény teljes leírását. Ez a feltétel azt követeli meg a rendszertől, hogy ha módosítunk egy adott eseménytípus modelljén, akkor ennek megfelelően módosítsuk az aggregáló modul tartalmát is.
• A koncepcionális modell alapján könnyen kezelni lehet az időpontosság problémakörét. Egy esemény időértékét ugyanis nem egyetlen adatkapcsolattal (egyetlen adatmezővel) írhatjuk le, hanem a dátummeghatározás elemi összetevőit külön-külön adhatjuk meg (és annyival, amennyi adat az adott időpontosság mentén rendelkezésre áll). A különböző pontosságú adatokat összetevőkre bontva mindig meg lehet adni, ami alapján egy időaggregáló modulnak kell összeállítania a megjelenítés során a dátumot (és ugyanez a modul végezheti el az események időbeli rendezését is). Példák:
• date(e)=1989.10.13. 8:23 –> e_year(1989,e) ∧ e_month(10,e) ∧ e_day(13,e) ∧ e_hour(e,8) ∧ e_minute(23,e)
• date(e)=1920-as évek közepén –> e_decade(1920,e) ∧ e_timemodifier(közepén,e)
• date(e)=tizenkilencedik század elején –> e_century(19,e) ∧ e_timemodifier(elején,e)
• Ez a modellezési koncepció nagyon rugalmas abban a tekintetben, hogy egy eseményről mindig csak annyi adatot kell beírni az adatbázisba, amennyi rendelkezésre áll. Nincsenek üres mezők. Viszont bármikor lehet kiegészíteni az esemény leírását, ha új adat kerül elő úgy, hogy egy új eseményosztály felvételével hozzákapcsoljuk az új adatot az adott eseménypéldányhoz.
• Ez a modellezési koncepció nagyon hasonlít a gráfreprezentációs megoldásokra.
• Ez a modellezési koncepció részlegesen hasonlít a NoSQL-alapú adatkezelési filozófiára.
• Ez a modellezési koncepció nagyon hasonlít az RDF-mondatok hármasságára, bár többféle RDF-mondattípust kell kezelni benne.
• Egy individuális eseményt tehát úgy írhatunk le, hogy az adott eseménypéldányt összekötjük vagy egy másik individuummal (emberrel, testülettel, helynévvel, időponttal, konkrét dokumentummal, filmmel, zeneszámmal, könyvvel stb.) vagy egy eseményontológiából származó fogalommal (lassan, vaj, kedvetlenül stb.).
• Amit a modellezés egyszerűségén és rugalmasságán nyerünk, azt picit meg kell fizetni azon az ágon, hogy fel kell építeni egy eseményontológiát, ami alapján az események részbeni minősítését el lehet végezni.
• A modell működhet individuum-névterek nélkül is, de a rendszer funkcionalitását, hasznosságát nagyságrenddel megnöveli, ha névterekből lehet kivenni az események individuum-kapcsolatait. Ez több munkát kíván meg, de amiatt megéri, hogy az individuum-névterek használatakor az individuumok (személyek, testületek, helyszínek stb.) azonosítva vannak, és emiatt ezekre vonatkozóan szűréseket, rendezéseket lehet elvégeni.
• A modellezési koncepció további nagy előnye még az, hogy könnyen lehet többnyelvűvé tenni az adatbázist (és ezzel együtt az alkalmazás egészét). Ha ugyanis az eseményösszetevőket is absztraháljuk, vagyis nyelvfüggetlen fogalomként kezeljük, akkor az eseményösszetevők listáját (vagy szerkezetét) tetszőleges nyelvre rá lehet vetíteni, és a lekérdezések során a kiválasztott nyelven lehet visszaadni az eseményösszetevő megnevezését. Ez három helyen követeli meg a fogalmi összetevők fordítását:
• az eseményontológia elemeit kell fordítani (lassan, kedvetlenül stb.), tehát a predikátumok argumentumaiba kerülő fogalmakat,
• az eseményösszetevők (predikátumok) neveit is le kell fordítani (megken, kenő_ágens stb.)
• az eseményaggregáló modulnak is tudnia kell kezelni az összetevők nyelvi fordításait
• Az a koncepció rugalmas. Megengedi azt is, hogy:
• egy adott eseménytípus modelljét lehesen menet közben változtatni (a sémaváltozásokat mindig követni kell az aggregáló modul változtatásával), illetve
• egy új eseménytípust is fel lehet venni bármikor a modellbe (ehhez esetleg bővíteni kell az eseményösszetevők, illetve az eseményontológia elemeit, illetve meg kell írni az új típushoz tartozó aggregáló modult.
• Ez a modell természetesen megengedi azt is, hogy bizonyos eseménytípusok esetében lehesen alosztályokat képezni és lehessen tulajdonságokat örököltetni a származási kapcsolatok mentén.
• Mindez praktikus szempontból azt jelenti, hogy el lehet úgy indítani az adatbázis (és alkalmazás) építését, hogy a leggyakoribb eseménytípusokkal kezdjük a modellezést, és ezekre vonatkozóan sok adattal fel lehet tölteni a rendszert, majd a következő körökben lehet az egyre bonyolultabb eseménytípusokat felvenni a rendszerbe.