"Nagyon azért nem értettünk ehhez az internethez"

Pohly Ferenc (Origo tartalomprojekt, magyar.net, Magyar Narancs)

Pohly Ferenc kis túlzással néhány jól sikerült grafikonnak köszönheti, hogy egyik alapítója és évekig egyik felsővezetője volt az Origónak. Programozóként került be a Magyar Narancs szerkesztőségébe, ahol számítástechnikáról írt, majd egy konflikus után úgy kezdték el a Matávnak kidolgozni az Origo koncepcióját, hogy saját bevallása szerint sem értettek túl sokat az internethez.

---

- Azt láttuk az életrajzodban, hogy te valahogy a programozás felől érkeztél ebbe az internetes világba. Hogyan?

- Az internetre úgy érkeztem, hogy olyan ‘92 körül, amikor még web nem is volt, csak ilyen karakteres dolgok, mármint hogy betűkből állt a képernyő, akkor egy jó barátom kiment az Egyesült Államokba tanulni, és leveleztünk papír levélen. Hat hét volt, mire egy ilyen levélváltás megtörtént. És akkor az egyikben írta, hogy te, van ez az email nevű cucc, és az tökre működik. Jó. Szereztem egy hozzáférést az ELTÉ-től, akkor még ilyen kalóz-hozzáférések voltak, nem lehetett vásárolni, de az ELTÉ-ről nekem valahogy lett egy ilyen betárcsázós telefonszámom, megvettem a modemet, ami egy ilyen kis fehér doboz volt, tudjátok, ez a csipogós-pittyegős valami, és programozóként egy fél napot eltöltöttem azzal, hogy a dolog elkezdjen működni. És így elindult. És ott volt. Itt van az internet, van egy böngészőm, amihez egyáltalán nincsenek weboldalak. Mit csináljak? Ja igen, a Jenci mondta, hogy van ez az email nevű dolog. Írtam neki egy emailt, aztán lekapcsóldtam a netről, és folytattam a dolgomat. De nem hagyott nyugodni a dolog, mégis ez egy olyan vadonatúj cucc volt, úgyhogy egy 20 perc múlva visszakapcsoltam, hogy megnézzem, mi van. Még nem volt semmi, megint, és akkor megnéztem az emaileket, és ott volt a válasz. Jenő barátom válaszolt, és 20 perc telt el, és korábban az előző levélváltásunk az 6 hétig tarott. Ez egy őrült nagy flesh volt, hogy úristen, a hat hét az 20 percre redukálható. És akkor elkezdtünk levelezni. Ez volt az első ilyen nagy emlékezetes momentum.

A másik meg az, hogy akkor programozóként dolgoztam egyrészt, és a Magyar Narancs újságírójaként másrészt. Valamiért eszembe jutott, hogy naptárat akarok fejleszteni, de azt csak úgy magamnak. Elkezdtem naptárat fejleszteni, és az volt a bajom, hogy hogy jelenik meg a húsvét? Ezt valahogy ki kellett deríteni, úgy, hogy nem volt Wikipédia természetesen, tehát ez nem úgy nézett ki, hogy az ember megnézi a weben, hanem elmentem könyvtárba, de hogy hogy kell kiszámítani a húsvét dátumát, azt nem sikerült kideríteni. Jobb ötletem nem lévén elmentem a Planetáriumba, ott voltak ilyen kis füzetecskék, és vettem egy füzetet, amiről azt gondoltam, hogy na, majd abból kiderül, de nem derült ki. És ott ültem tanácstalanul: na, jó, megnézzük az interneten. Megnéztem az interneten, és nemhogy megtaláltam a módszert, hanem megtaláltam a programrészletet, amit beillesztettem a saját kódomba, tehát megint az történt, hogy real life-ban próbáltam megkeresni valami tudást, ami nagyon nyögvenyelősen végül nem sikerült, és aztán az internet pedig választ adott mintegy öt perc alatt a kérdésemre, és jobb is volt ez a válasz, mint amit addig remélni mertem. Úgyhogy ez volt az a két momentum, amitől én azt mondtam, hogy na jó, az intenet az a tuti, és lényegében azóta foglalkozom is az internettel folyamatosan.

És hogy a szakmai életembe hogy jött: az úgy volt, hogy ‘92-ben úgy kerültem a Magyar Narancshoz újságírónak, hogy a progmatot már elvégeztem, de azt éreztem, hogy az nekem nagyon matematikusul volt, és lényegében nem is értek egy szót sem az egészből. Programozni azt tudok, de a matekot nem értem, és nagyon nem is olyan humán módon kielégítő tárgy, úgyhogy elmentem szociológiát hallgatni és ott lett az évfolyamtársam, vagy nem is évfolyamtársam, hanem eggyel felettem járt a Simó Gyuri, aki aztán hívott a Narancsba, ő elment a Narancsba újságírónak, és ő mondta, hogy kellene az Életmód rovatba egy fickó, aki erről erről a számítógép meg multimédia dologról tud írni, és mivel én tudtam írni, és nagyon érdekelt ez a terület, hát én voltam az ideális ember. Úgyhogy fel is vettek, és el is kezdtem egy heti rovatot, az internetről még nem, hanem a multimédiáról, és én úgy emlékszem, hogy az első cikkem, vagy az egyik az elsők közül az ABCD nevű cédéről szólt. Az volt ott a feladatom, hogy az Életmód rovat munkatársaként mindenféle cikkek mellett állandóan, hogy ha valami technológiai téma volt, akkor azt én csináltam meg. És aztán a második felében a narancsos tartózkodásomnak léptük meg, hogy a Snobless Oblige, ami most egy négyoldalas programajánló a végén, az akkoriban legjobb pillanatában egy 56 oldalas kivehető újság volt, és a Pesti Esttel kívánt vetekedni, és ezt a kivehetőset ezt én csináltam meg egy szerkesztőtársammal közösen. Annyiban kapcsolódik a témához, hogy én mondtam a Narancsban, hogy de hát nehogy már ez úgy legyen, ahogy eddig volt, hogy így kézzel a szedők beviszik az Apple számítógépekbe, mert ilyen kis Apple számítógépeink vannak, azt hiszem, az az első Machintos volt talán, szóval hogy ne az legyen, hogy a szedők begépelik a programokat, hanem hogy csináljunk egy adatbázist, és az adatbázisból vigyük be az anyagot, és az adjon ki egy olyan végeredményt, amit a tördelőnek már csak így be kell folyatni a lapba. És aztán ennek a szoftverét én írtam meg a Narancs számára, vagy hát a saját munkám megkönnyítésére, és aztán elég sokáig ezzel a szoftverrel készült a Snobless.

- Csak a Snobless? A lap többi része?

- Hát azt tördelték hagyományos módon. Az többnyire úgy történt, hogy a kisebb részét azt az újságírók írták be a számítógépbe, elképesztő helyesírási anomáliákat bemutatva egyébként - azt azért fontos megjegyezni, hogy az akkoriak, akik még nagyon nem tudtak helyesen írni, ma iszonyatosan jó helyesírók, valahogy ez az elmúlt 20 év kihozta. A nagyobb részét pedig szedők, tehát az írógépen írt, meg kéziratban leadott anyagokat két szedő lány írt be, és aztán azt a tördelő tördelte.

- Ott voltatok a Narancsnál, ment az ABCD, elkezdődött az Internetto. Ezeket figyelemmel kísértétek?

- Persze.

- Mit gondoltál róla? Mondtad, hogy az elején internettel még nem foglalkoztál. Mikor jött ez be, és a Narancsban téma volt-e ez egyáltalán?

- A Narancsban leginkább annak köszönhetően, hogy nekem volt egy ilyen rovatom, ezek az újdonságok mindig bejöttek, tehát ha Magyarországon történt valami, akkor azt én rovatomban, aminek azt hiszem, az volt a címe, hogy Gép+Narancs, megírtuk. És gondolni különösebben sokat nem gondoltunk róla. De azért volt még egy fontos elem, ami nem az én történetem, hanem a többieké. Annak idején a Simó Gyuri egy évet kint töltött az Egyesült Államokban, arra már nem is emlékszem, talán egy újságnál, nem emlékszem, az amerikai választási rendszerrel ismerkedett, és ezen közben találkozott az internettel, és megdöbbenve üzente vissza, hogy van itt ez az internet nevű dolog, és ez őrült menő, úgyhogy neki volt egy inputja a Narancs felé. És hogy még kinek, arra már nem emlékszem, vagy azt mondanám, hogy az nem feltétlenül volt téma. Az akkor még nem merült fel, hogy az akkor borzasztó sikeres Magyar Narancs, amit minden országgyűlési képviselő a parlamentben lapozgatott, és onnan tudta meg, hogy mi a politikai helyzet, hogy ennek bármiféle vetélytársa lehetne ez a kis, párszáz ember által lényegében kalóz módon olvasott dolog. Az ABCD-vel beszélgettünk, arra emlékszem, esetleges együttműködésekről, még talán a Politika CD kapcsán, illetve aztán az IDG-vel is mintha folytak volna beszélgetések, de ezek nem voltak jelentősek, az soha nem merült fel, hogy bármit kezdjünk az internettel. Arra emlékszem, hogy amikor a kivehető Snoblesst csináltuk, akkor ugye manapság adná magát az ötlet, hogy ennek legyen egy online változata is, de ez akkor még irgalmatlan messzeségben volt, nemcsak nekünk, hanem az akkori vetélytárs Pesti Estnek is. Úgyhogy igazából csak mint érdekes jelenségről írtunk róla, nem pedig mint egy média szereplő, vagy média felületről, de az igaz, hogy akkor már voltunk páran, akik azt gondoltuk, hogy ebből valami lesz, meg ebbe az irányba érdemes tovább tapogatózni.

Nem véletlen az, hogy amikor aztán ‘96-ban elhagytuk a Narancsot - ami akkoriban egy nagy szakítás vagy törés volt a felelős szerkesztő és a főszerkesztő között, közöttük volt vita, a főszerkesztő volt Vágvölgyi B. András, és akik a másik oldalon álltak a vitában, az Nádori Péter, Weyer Balázs és a Simó Gyuri, ez a hármas. A vita lényege az volt, hogy a Vagesz, Vágvölgyi barátunk nagyon határozottan megtartott bizonyos jogokat magának az újsággal kapcsolatban, pl. a címlap imprimálásnak, tehát jóváhagyásának jogát. Ugyanakkor viszont sok más elfoglaltsága volt. Volt egy év, amikor Japánban volt, és onnan távirányította a lapot, mondjuk így, nem vett részt a napi munkában, de azért beleszólt a dologba. Úgy kezdődött a dolog, hogy megjelent a híres A Mérleg utca nyelve című, lényegében az első magyar tényfeltáró cikksorozat az SZDSZ-ről, amit ugye a Kóczián Peti írt, meg talán a Weyer, szóval megjelent A Mérleg utca nyelve, és az onnan Japánból úgy látszott, hogy az egy nagyon rossz politikai cselekmény, itt kezdődött a vita, és aztán konkrétan azon robbant ki, csúcsosodott ki, hogy a lapzártakor, ami hétfő éjszaka volt, rendszeresen ott voltunk éjjel háromig, négyig, merthogy amíg nem kapott jóváhagyást a lap, addig nem mehetett nyomdába a lap, ugyanakkor a Vageszt vártuk, hogy esetleg benézzen és jóváhagyja, és akkor egyszer a Nádoriék írtak neki egy levelet, hogy akkor most vagy az legyen, hogy átadja az imprimatúra jogát, tehát bizonyos főszerkesztői jogokról lemond a felelős szerkesztő vagy főszerkesztő-helyettes javára, vagy járjon dolgozni rendszeren. És ezt a Vagesz úgy értelmezte, hogy ezek az emberek felmondtak, és akkor végigtelefonálta a szerkesztőséget, hogy a Nádoriék felmondtak, ugye mellettem állsz, ugye maradsz. Nagyjából mindenkit megkérdezett erről, és aztán ebből lett az, hogy akkor ők hárman nem felmondtak, de ki lettek rúgódva. Akkor voltunk még, a Csejdy András, én, meg talán a Csillag Jani, aki azóta onnan ismerhető, hogy a Magyar Rádiónak, a Petőfi Rádiónak volt adószerkesztője a Such-éra alatt, másrészt meg most épp egy média-iskolát indított, és mi még felmondtunk azzal, hogy ha ez a három ember nem lesz ott a lapnál, akkor ez a lap már nem lesz ugyanolyan. És aztán nem sokkal utánunk a Vageszt is kirúgta az akkori tulajdonos Postabank, akkor lett a Bojtár Bandi a főszerkesztő, és valóban, én legalábbis úgy ítélem, hogy akkor volt két bő nagyon rossz éve a Narancsnak, amikor egy mélyrepülést mutatot be, hát a kulcsembereit vesztette el, meg azokat, akik az egésznek a szellemiségét pumpálták nagyra. Aztán meggyógyult, de ez egy egész másik történet, az internethez semmi köze.

- Miután ti távoztatok előbb volt a gondolat az internetes tartalomszolgáltatásról, vagy egy folyamat volt?

- Nem, hanem az érdekes történet, vagyis egy történet, és el tudom mesélni, mert erre pont emlékszem. Nem, hanem amikor eljöttünk, mindnyájunknak más volt a státusza akkor. Én akkor még párhuzamosan voltam újságíró és programozó, tehát nekem volt egy programozó cégem, kerestem pénzt, úgyhogy én azért is mondtam fel baromi könnyen, mert nem úgy voltam, mint mások, akiknek akkor voltak kicsik a gyerekei, és nem tudtak felmondani.

- Semmi köze nem volt a médiához annak a programozói tevékenységnek?

- Az égvilágon semmi. Azt ne tekintsük annak, hogy egyszer egy újságnak csináltam egy előfizetői renszert. Nem volt. Szóval a srácok, a Simó meg a Weyer borzasztó fiatalok voltak, nem volt ez egy különösebb gond számukra sem. Nádorira pontosan nem emlékszem. A lényeg az, hogy a távozásuk után kaptak egy megbízást ők hárman, Nádori, Weyer, Simó, hogy elkészítsenek egy tanulmányt a Postabank számára, hogy mit kellene csinálni a magyar napilappiacon, kb ez volt a tanulmány. Amit meg is írtak. Azt hiszem, ezt a György Péter intézte nekik, vagy szóval a György Péter hozta össze őket, de ebben nem vagyok teljesen biztos, a lényeg, hogy volt ez a tanulmány, el is készültek vele, és a leadás előtti este jöttek rá, hogy de azokba kellenének grafikonok. De egyikük se tudott grafikont rajzolni, meg egyáltalán a Word meg az Excel, ami akkor már létezett, az nagyon távol állt az ő lelküktől, és akkor engem hívtak, hogy Feri, figyelj, az van, hogy holnap le kell, hogy adjuk a Postabank tanulmányt, kellenének bele grafikonok, és fogalmunk sincs, hogy csináljuk meg. És az lett a megoldás, hogy az egész társaság eljött az én lakásomra, azt hiszem, hogy a György Péterrel együtt, és akkor ott egy éjszaka alatt megcsináltuk az összes grafikont, és sikerült időben leadni a tanulmányt. Na, ennek nagyon örültek ők is, meg a György Peti is megjegyezte, hogy volt a Pohly Feri, aki milyen nagyot segített egy ilyen technikai problémánál.

Aztán amikor jött egy következő megkeresés tulajdonképpen, akkor az pedig az volt, hogy el kellene készíteni egy a Wiredhez hasonló havi print magazin laptervét, ami ezzel a digitális kulturával foglalkozna. Ezt egyébként Szekfü András akkor vállalkozó és újságíró találta ki, akarta megvalósítani, keresett hozzá befeketőt és szakembereket, tehát a Szekfü András bízott meg - aki ugye a Szekfü Balázs, most már Karafiáth Balázs néven ismert internetvállalkozó és memetikus édesapja. Szóval a Szekfü András keresett meg minket ezzel, hogy ezt a laptervet meg kellene csinálni, pontosabban kereste meg talán megint csak a György Pétert, de az biztos, hogy a Nádori-Simor-Weyer volt a megvalósító, és ők meg hívtak engem is, hogy hát hiszen én végül is újságíró lennék, értek is ehhez az internet dologhoz, csináljuk együtt. Na, így készült el a magyar.net elnevezésű lapnak a lapterve, ami egészen odáig jutott, hogy elkészült egy próbaszám, ami 8 oldalas volt, vagy 16, szerintem 8 oldalas volt, tehát ilyen mutatványszám volt. Fontos lehet, hogy a tervezője, a lapot tervezte Gerhes Gábor, és amellett, hogy elkészült ez a mutatványszám, elkészült egy weboldal is, mert akkor már azt gondoltuk, hogy ahhoz, hogy egy ilyen lapot csináljunk, ahhoz kell csinálni egy weboldalt is, amiben Kelelmen Gábor volt segítségünkre. És most azon gondolkodom, hogy még benne volt-e, de nem, nem volt benne az a társaság, akit mindjárt meg akarok említeni egy másik hasonló ügy kapcsán. Azt a Kelemen, és talán mintha a Szakadát is benne lett volna, majd a Kelemen ezt elmondja pontosabban. A lényeg az, hogy készült hozzá weboldal is.

- Ennek milyen szerepet szántatok?

- Hát körülbelül ugyanazt, ami akkoriban egy ilyen havimagazinnál a webes verziónak a szerepe volt, hogy jelen legyünk az interneten, és majd az isten tudja, mi lesz ott, de az internet az úgy tűnt, hogy az valamiféle médiaképző erőnek látszik, meg egyébként a Wirednek is volt ilyenje, akkor nekünk is kell.

- Ez hányban volt?

- Hát ez ‘96-’97. Lehet, hogy csak ‘96 végéig.

- Ennek promóciós szerepe volt?

- Igen, elsősorban.

- Redisztribúciós szerepe sem. Tehát nem tettétek fel az anyagokat?

- A terv úgy szólt, hogy az anyagok egy része felkerül teljes verzióban, más része felkerül részleteiben, ilyen beharangozószerűen. Alapvetően promóciós szerepet szántunk neki, igen, amúgy meg fogalmunk se volt, hogy mire lesz jó kb. Ezek elkészültek, és aztán az Andrásnak végül nem sikerült befektetőt találnia, úgyhogy szomorú szívvel le kellett mondjunk erről a projektről, pedig már nagyon dörzsöltük a markunkat, mert ugye úgy volt, hogy a Nádori lesz a főszerkesztő, és már mindannyiunknak megvolt a rovata.

- Ez lett volna a címe is?

- Igen, magyar.net. És akkor ott ültünk szomorúan és munka nélkül, vagy ki mennyire munka nélkül, de lényegében a nagy álomból kilökve, ám ekkor jött a György Péter, hogy itt van ez a Matáv nevű mammut, egyrészt, másrészt pedig annak egy Tölösi Péter nevű felsővezetője, aki kezdi érteni azt, amit a Péter mond neki folyamatosan, hogy a Matávnak szüksége van valamiféle tartalomszolgáltatásra. Ez az az időszak, amikor a Matáv kísérleti jelleggel már elindította az internetszolgáltatását, tehát még nem kereskedelmi szolgáltatás volt. Úgy emlékszem, hogy meg lehetett rendelni, csak azzal, amit ma bétának hívünk, hogy vagy működik, vagy nem, meg nagyon olcsó is volt talán, de még nem volt kereskedelmi internetszolgáltatás, de világos volt, hogy egy éven belül lesz. És a György Peti nagyon pumpálta a Matáv fejébe azt, hogy márpedig tartalomszolgáltatásra, magyar nyelvű tartalomra van szükség ahhoz, hogy az internet hozzáférés elterjeszthető legyen magyarországon. És azt elérte, hogy a Matáv megbízzon négy fiatal szakembert, hogy írjanak egy tanulmányt arról, hogy mit is kellene kezdenie a Matávnak az internettel. Sokáig úgy emlegettük ezt a tanulmányt, mint ami aztán az Origo megalapításának egyenes előzménye volna, de aztán egy idő után rájöttünk arra, hogy ez így egy kicsit hamis állítás, mert egyrészt nemcsak mi dolgoztunk, hanem voltak más projektek is amelyek ezen pörögtek, illetve belül a Matáv belsejében is foglalkoztak ezzel emberek.

- Ki volt az a csapat, aki csinálta?

- A tanulmányt négyen csináltuk, ez a négyes, akiket folyton emlegetek: Weyer Balázs, Nádori Péter, Simó Gyuri és Pohly Feri. Azt kaptuk hozzá a Matávtól, hogy kaptunk három irodát abban a Dob utcai székházban, ahol most legutóbb megint az Origo lakik, ott kaptunk 3 irodát valahol fönt, ahol egyébként nem nagyon volt senki, csak ilyen jó hosszú folyosót kell elképzelni két oldalt ajtókkal, igazi régi típusú irodaház, és ott a másik végén voltak valami irodában furcsa matávos emberek, akikről meg voltunk győződve, hogy drótokat dugdosnak ide-oda. És kaptunk két modemet, meg négy számítógépet, gondolom, hogy azon dolgozhassunk, és három hónapot. És akkor ez a három hónap azzal telt, hogy egyrészt nagyon sokat interneteztünk, és próbáltuk megtanulni, hogy mi ez az internet. Ez egy nagyon fontos elem volt. Nagyon fontos elem volt még, hogy fociztunk ezen a szűk folyosón, ugye a csapat négy tagjából kettő az máig a mai napig fociőrült, a Weyer és a Nádori szerintem a mai napig el tudják sorolni a norvég harmadosztály összes játékosát, és ez úgy is megjelent, hogy a foci is egy fontos dolog volt, úgyhogy egy ilyen kis gumilabdával fociztunk, és azt hiszem, amikor harmadszor törtük ki az egyik lengőajtó üvegét, akkor a felsővezetésből jött egy üzenet, hogy ezt most hagyjuk abba, eljött oda valaki lecseszni minket nagyon szigorúan. És volt még egy harmadik eleme az otttartózkodásunknak, hogy egy videójátékkal játszottunk nagyon sokat, ami sajnos..., és akkor itt jön ez a memóriadeficit... de Angelina Jolie szokta játszani a karaktert a filmekben...

- Tomb Raider

- A Tomb Raider, köszönöm, tehát a Tomb Raider egyen játszottunk nagyon sokat, és az nagy esemény volt, amikor valaki az első ilyen komolyabb akadályon át tudott menni. De tényleg, ezzel a srácok szerintem napokat töltöttek, de lehet, hogy heteket. A lényeg a lényeg, hogy azért olyan nagyon nem haladt a tanulányírás, ami nem csoda, mert nagyon azért nem értettünk az internethez. Tehát azt gondoltuk magunkról, hogy azért az újságíráshoz konyítunk valamit, én azt gondoltam, hogy az internetet is akkora már úgy ahogy kissé inkább mint többé ismertem, de hát a többieknek lényegében fogalmuk sem volt erről. De az első mondjuk másfél - két hónap azzal telt, hogy ilyen rekreációs tevékenység közepette megismerkedtünk az internettel, jó sok okosságot magunkba szívtunk. Én közben megtanultam angolul asszem úgy, hogy olvastam nagyon sok angol szöveget és muszáj volt érteni. És aztán az utolsó három hétben egyszer csak már nem volt hova halogatni a dolgot, meg kellett írni a tanulmányt, és nekiduráltuk magunkat, és megírtuk a tanulmányt. Ami egyébként megvan a mai napig, úgyhogy ez biztos, hogy már beletehető az archívumokba, annyira régi történet. Ez ‘98, amiről beszélünk. Nem, ‘96. Nem: ‘97, ez az, ‘97.

Ez a tanulmány alapvetően azt mondta, hogy két dolgot kellene indítani, két nagyon fontos dolgot, egy ingyenesen hozzáférhető, általános hírportált, ez lenne az Origo, és egy előfizetéssel elérhető, üzleti információkat szolgáltató másik dolgot, ez volt az Üzleti Negyed. Arra már nem emlékszem, hogy még mik voltak a tanácsaink között, hogy kellene keresőt indítani, meg hogy majd az e-commerce fontos lesz, szerintem ilyeneket írtunk bele, de a lényeg az, hogy annyit elért ez a tanulmány, hogy a Matáv azt mondta, hogy ez jól hangzik, indítsunk egy hosszabb projektet, ez már egy évre volt kalibrálva. Ez volt a Matáv Tartalom Projekt, ami már úgy nézett ki, hogy nagyobb helyiség, több ember, egy Matávos vezető, Hegedüs Lászlónak hívják őt - az Antenna Hungária egyik közép- felsővezetője volt, amíg aztán az Antenna Hungária körül el nem kezdőött az államosítás, illetve az eladás, és most nem tudom, hogy mivel foglalkozik, de akkor ő volt a Matávnak egy ilyen dokumentumkezelési és könyvtárosi osztályának a vezetője. Fiatal volt, bár nálunk idősebb egy pár évvel. Nagyon ambíciózus volt, nagyon érezte azt, hogy ez az információtechonológia az egy iszonyú fontos dolog általában is, meg a Matávnak is. Nehezen szabadult az elektormérnök végzettségének a meghatározottságaitól. Tehát ő volt az a merev Matávos fickó, aki a mi kis szabadcsapatunkat irányította, és ebből ugyan voltak konfliktusok, de azért alapvetően megértettük egymást. Mondom, ő is ha más irányból is, meg kicsit nehezebben aklimatizálódva ehhez az új helyzethez, de azért tudott velünk együttműködni. Vele egy egyéves projekt indult el, és ott már jöttek újabb emberek.

- Kik? Emlékszel?

- Biztos, hogy lesznek, akik nálam jobban emlékeznek, de az biztos, hogy ott volt a Szakadát, a Kelemen Gábor, aztán szerintem volt egy adott pillanata ennek a projektnek, amikor már csináltunk konkrét dolgokat is, akkor ott volt egy csomó ember: Bodó Balázs, szerintem a Halácsik Péter is dolgozott egy ideig ott, aztán lényegében a Bodó összes haverja, akiket biztos össze tudunk szedni, ha nagyon akarjuk. Ezekre emlékszem, de többen, a végére szerintem olyan 30-40-en voltunk.

Merthogy indult egy tartalomszolgáltatás, amit fozelek.com-nak hívtak, és egy ilyen ifjúságnak szóló weboldal vagy webmagazin volt. A Főzeléknek volt egy szerkesztősége, ebben volt benne a Bodó meg a Halácsi. De a Halácsi mintha fejlesztett volna nekünk inkább. Akkor dolgozott ott a Blumi is, aki ugye most az Origónál van, a Barczi Imre, legalábbis úgy rémlik. Ez már az az időszak volt, amikor már mindenféle más projektetk is futottak. Az egyik fontos projekt volt, amit a - akkor talán még nem létezett a Carnation Group -, hanem a későbbi alapítói, tehát a Szekfü Balázs és a társai csináltak. Akkor ez még nem létezett, hanem akkor ők is egy tanácsadói projektet vittek a Matávnak lényegében ugyanebben a témában, bár annak szerintem inkább a hozzáférési-értékesítési részével foglalkoztak többet, de nem csak azzal, hanem a tartalommal is, a Szekfü erről biztos sokat tud mesélni. Abban a csapatban volt Balogh András is, aki azért fontos mert aztán ő később arról lett híres, vagy azt a kétes dicsőséget tudhatja magáénak, hogy a Matáv egyik felsővezetője lett, és az ő nyakába igyekeztek varrni azt a híres vesztegetési ügyet, ami ugye a New Yorki tőzsdefelügyeletig jutott, és szerintem még a mai napig nem zárult le egyrészt, másrészt meg elég sok pénzébe került a Telekomnak az abból való kilábalás. Tehát Balogh András is ebben a tanácsadói csapatban volt, és még ketten voltak a Szekfü és a Balogh mellett, most arra nem emlékszem, hogy kicsodák. Tehát egyrészt volt ez a vonal is, tehát azért szoktuk, vagy mondtam az előbb, hogy nem ez a tanulmány volt az egyetlen, ami elindította ezt a történetet, hanem pl. a Szekfü meg a Balogh Andris ebben elég jelentős szerepet vállaltak. Valamiért úgy rémlik nekem, hogy a harmadik ember a Kovács Zoli volt, aki most a Kirowskinak ügyvezető igazgatója és tulajdonosa (fakt checking, mert nem tudom biztosan). Volt még egy harmadik csapat, ez a Matávnak a marketingosztálya volt, ahol voltak néhányan, akik már ezzel foglalkoztak, vagy akikkel mondjuk hogy együtt kellett működnünk, és akiket rá kellett vegyünk arra, hogy segítsenek nekünk ebben a történetben. Egy junior marketinges volt ott, Novák Péter, akiről tudjátok, hogy kicsoda, akkor nem mondom, illetve ott dolgott még Legányi Ildikó, aki aztán sok éven át foglalkozott az internetes ügyek kommunikációjával, mindaddig, amíg az nem került át a Matávnet, Axelero, T-Online, Origo nevű cégekhez. Illetve még egy Mác Ákos nevű fiatalember dolgozott ott, akire emlékszem - mármint hogy sokakra emlékszem -, a Mácz Ákos most is a Telekomnál dolgozik, a kormányzati kapcsolatoknál talán. És Császár Zoltán, aki még egy fontos szereplő, aki akkor amennyire emlékszem egy junior sale-ses volt, tehát a sales-marketing osztályon inkább a sales volt az ő dolga. Ő is a segítségünkre volt, és ő most a UPC-nek valamilyen vezérhelyettese.

Szóval hogy volt az a csapat, akiket például rá lehetett venni arra, hogy hirdessük az internetszolgáltatást, hogy ne a Népszabadságban vegyünk felületet, hanem mondjuk az Internetkalauz című, az internettel foglalkozó újságban, meg talán volt még a Bitlet, ami az Ötlet nevű újságnak volt valami informatikai különszáma, bár az talán egy kicsit korábbi, nem, az korábbi, úgyhogy akkor Internetkalauz, az tuti. Arra azért emlékszem, mert végül azt találtuk ki, hogy 1/1-eket vásároltunk, tehát egész oldalas hirdetési felületeket az Internetkalauzban, mégpedig azt hiszem úgy, hogy ez havilap volt, és 12-öt, tehát egy egész évnyi hirdetési felület vettünk. Én azt mondtam, hogy ne tegyünk rá reklámot, ne egy ilyen sima vegyen ön is internetet reklám legyen rajta, hanem inkább tartalmat tegyünk oda, tehát legyen ez egy cikksorozat, felékszerezve persze a megfelelő arculati elemekkel, tehát láccék, hogy ez a Matávnet által odapakolt cikksorozat, de ez a cikksorozat mutasson be olyan embereket, akik már interneteznek, és akik ilyen használati eseteket tudnak lefesteni, hogy ki mi mire és miért használja az internetet. Ezt sikerült is megvalósítani, sőt, ezt én csináltam, a cikkeket, aminek lett egy weboldala is, a cikksorozatnak az volt a címe, hogy Netheads, és valahol az interneten még fellelhető. Olyan emberekkel volt interjú, mint például Szilágyi Szilvia, azaz Sissoval, akinek a férje akkor még élt, Artner Iván, aki egy ilyen nagy geek volt, aki kalóz fogta a MIR űrállomás rádió- és asszem tévékommunikációját és rögzítette, és aztán ebből csinált egy tök jó filmet. Aztán Csudutov Csudinkával készült egy interjú, aki akkoriban egyrészt a Microsoft akkori vezetőjének, Reisz Attilának volt a felesége, meg egyébként azóta is az, kismama volt, és otthon babázott, és otthoni babázását színesítette azzal, hogy internetet használ, és erről mesélt, ma ő a legnagyobb ilyen informatikai fejvadász cégnek, a legelterjedtebb ilyen cégnek a tulajdonosa. Aztán volt még ott interjú másokkal is. Ezek többnyire olyan emberek, akik azóta így vagy úgy, de még mindig az internet közelében sertepertélnek.

- Csak print megjelenések voltak?

- Nem, ennek volt egy weblapja is.

- Igen, de televíziós formában?

- Nem, ez kifejezetten az Internetkalauz és a Matáv között köttetett üzlet volt, de azért akartam még erről beszélni, mert készült hozzá weboldal is. Itt már az volt, hogy a weboldal ugyanazt tartalmazta tartalmilag, sőt, többet tartalmazott, mint ami az újságban megjelent. Egy nagyon fiatal céget találtunk a weboldal elkészítéséhez. Négy emberből állt, ez a négy ember az akkori Skála Budapest nagyáruházzal szemben, most Október 23. utcának hívják, egy harmadik emeleti lakásban dolgozott, és lábujjhegyen kellett náluk dolgozni, mert az alsó szomszéd nagyon ideges volt, és csak a léptek zajára is feljött. Ez volt Kirowski, akkor még alt.kirowski néven, és a négy alapító csinálta ezt a weboldalt, és aztán ez egyébként alapozta meg azt, hogy a Kirowski hosszú éveken át az Origónak az egyik legfontosabb partnere volt ilyen webfejlesztésekben aztán corporate-site fejleszésekben meg ilyenekben. Annak a csapatnak a tagjai azt hiszem, hogy ma már egyikük sem dolgozik a Kirowskinál. Igen, de van ott egy, a Kelemen Csaba, aki nagyon sok éven át Kirowskis volt, és talán csak az utóbbi pár évben váltott másik ügynökséghez.

Jó, szóval ez a tartalomprojekt egy éve, azalatt még sok minden más is történt.

- Min dolgoztatok, mit csináltatok konkrétan ez alatt az egy év alatt?

- Ekkor már a konkrét indulását készítettük elő az Origónak, az Üzleti Negyednek, akkor született a magyar keresőmotor.

- Tudták már, hogy ezen a néven? Már az első tanulmánynál is így emlegetted őket. A nevek mikor alakultak ki?

- Ezt talán meg kellene nézni a tanulmányban, és akkor biztosak lehetnénk, hogy benne voltak-e. Én úgy emlékszem, hogy az Origo név és az Üzleti Negyed is benne volt az eredeti tanulmányban, tehát ezek voltak az eredeti javaslataink, de lehet, hogy mégsem. De az biztos, hogy a tartalomprojektnek egy viszonylag korai fázisától meg kellett, hogy legyenek, mert ezen a néven emlegettük ezeket a szolgáltatásokat.

De akkor készült a kereső, az Altavizsla, aminek a névadására viszont pont emlékszem. Ott az történt, hogy az Altavistaval állapodtunk meg, ami akkor a legmenőbb nemzetközi keresőmotor volt, aki white label módon el is adta a keresőmotort, tehát magyarul át lehetett cimkézni egy másik névre. Volt egy értekezlet, ahol azon gondolkodutnk, hogy mi is legyen a neve. Az egyik szempont az volt, hogy jó lenne, ha az Altavistara emlékeztetne valahogy, merthogy az mégiscsak jelentett valamit az internetezőknek. A másik szempont, amit a Szakadát hozott be, és nagyon erőteljesen nyomott, hogy de valami magyar, hogy világos legyen, hogy magyar, magyar dolog. Mondtak ilyen hegycsúcsokat, hogy Gerecse, meg ilyeneket. Nem, nem. Akkor Puli, vagy mit tudom én, valami kutya. És akkor Bodó Balázs, aki akkor fiatal, tán még éppen egyetemet végzett újságíróként a Főzelékben dolgozott, és a Főzelékesek is bent voltak ezen az értekezleten, azt mondta, hogy megvan, Altavizsla, az pont jó lesz! És mindenki az asztalra csapott, hogy jó, lezártuk, ez megvan a név, mehetünk. És el is, akkor ott eldőlt, világos volt, hogy ez tökéletes, ez bejött ez a név. Ez sok évig megmaradt, aztán lett belőle Vizsla, amikor már nem az Altavista volt a keresőmotor, hanem egy - épp most, hogy idefele készülődtem, megnéztem az akkori jegyzeteimet - Northon Light nevű keresőszolgáltatás, ami akkor a legmenőbbnek, és legerőremutatóbbnak, vagy technikailag legfejlettebbnek számított. Hát szerintem biztos, hogy nem emlékeztek rá, énnekem is csak azért van meg, mert éveken át az szolgáltatta a Vizslának a kereső hátterét. Nyomtalanul eltűnt a süllyesztőben, az emléke is alig maradt meg, de akkor az menő volt. Szóval akkor volt a Vizsla, amin dolgoztunk, és egy csomó mindenen - habár ez már a tárgyalt időszaknál talán egy kicsit későbbre nyúlik vissza. De ahogy megnéztem azt a dokumentumot, ami úgy ‘98-től 2004-ig úgy nagyjából végigveszi, hogy mi történt a Matávnet háza táján, azt láttam, hogy első mondjuk 2-3 évben, nem több, mint 3 évben iszonyú sokmindent indítottunk el. Tehát ahhoz képest, hogy aztán a rákövetkező 10 évben milyen kevés dolgot indítottunk el, ebben az első három évben vette meg a Matáv a Freemailt, ekkor születtek, ekkor már eljutottunk az ADSL-ig...

- Amikor idézted fel, hogy milyen szolgáltatás javaslatotok volt a tanulmányban, akkor az önálló levelezőt nem említettél. Nem jutott eszedbe, vagy határozottan emlékszel, hogy nem volt ilyen javaslatotok?

- Nem, nem volt, de mi ugye arról is beszéltünk, hogy milyen tartalomszolgáltatát kell indítani, tehát hogy mi legyen az a magyar nyelvű tartalom, ami a magyarokat ráveszi arra, hogy vegyenek internet-hozzáférést. Amennyire emlékszem, szolgáltatásokat azért ajánlottunk, és mondom, én a keresőről úgy rémlik, hogy keresőt azt ajánlottunk, de szerintem a levelezőrendszer eszünkbe se jutott, akkor a Freemail még talán nem is volt, amikor írtuk a tanulmányt, és akkor még nem volt ez az egész webmail dolog nem volt. Természetesen amikor a Matávnet elindult, akkor szolgáltatott levelezést, tehát emailszolgáltatást, de az az volt, hogy szervercímet kapott az ember, és amilyen programja volt a gépen, azzal használta, tehát akkor még nem volt webmail.

- De csak a tanulmány időszakára visszatérve egy pillanatra: amikor György Péter győzködte a Matáv vezetőit a magyar nyelvű tartalomszolgáltatás fontosságáról, akkor az, hogy a már létező Internetto, már működő Indexre támaszkodjon ez a projekt…

- Akkor még Internetto volt még csak, Index még messze nem volt, az csak a kétezres évek eleje, amikor megvolt a váltás, amikor az Internetto szép lassan ellehetetlenül az IDG ölelő szorításában, és akkor a Nyírő mikor már semmi más lehetőséget nem látott, akkor azt mondta, hogy lázadjunk fel, és vigyük el az egész hóbelebancot - vagy nem? De mindenesetre abban biztos vagyok, hogy Internetto ha volt egyáltalán már akkor, de én ebben sem vagyok teljesen biztos. De ha volt is, akkor az egy ilyen nagyon partizán dolog volt még, egy nagyon kísérleti dolog, az egy incifinic kis műhely volt néhány úgymond punkkal, akik ezzel az újmódi dologgal nyomultak. Egyrészt. Másrészt szerintem a György Peti nem ismerte őket. A György Peti akkor a médiaszakot vitte, alapvetően azokban gondolkodott, akiket a médiaszakon ismert vagy fontosnak gondolt, és ezért aztán ő elve abban gondolkodott, hogy ő minket tol. Igazándiból a György Péter mindig is az a típusú tanár volt, aki egyszerre tudott az akadémiai széfrában is meg az üzleti szférában is nagyon ügyesen üzleteket kötni úgymond üzleteket és megállapodásokat, és ezt a kettőt mindig összekötötte jó értelemben vett szégyentelenséggel. Én arra emlékszem, hogy amikor ez a matávos történet már javában ment, és ő a Matáv egyik fontos tanácsadója volt, akkor Szentendrén valami házban rendezett egy médiaszakos szilveszteri bulit, mármint a médiaszak, nem, nem szilveszteri buli volt, hanem nyári tábor, és abban a nyári táborban csináltak egy rádiót, tehát az volt a projekt, hogy csinálnak egy helyi rádiót, ez volt a kerettörténete a dolognak. És kellett szerezni egy adót, és ezt az adót a Péter gondolkodás nélkül az Antenna Hungáriától dumálta ki, aki akkor a legnagyobb ellenség volt. Remélem, hogy az Antenna Hungária volt, és nem valamelyik másik. Mindegy, szóval valamelyik konkurens szolgálatótól hozta el. Ezt csak arra mondom példaként, hogy ezt a két területet mindig összekötötte az életében, és magyarul az ismerőseit ajánotta a Matávnak, és nem valami ismeretleneket, akik szintén csinálnak talán valamit, de hát ki tudja, hogy micsodát.

- Az is érdekel, hogy ti mennyire tudtatok róla, követtétek-e, ott volt-e előttetek példaként?

- Igen, szerintem igen, követtük, és arra gyanakszom, hogy a tanulmányban volt is egy ilyen részlet, ami a konkurenciával foglalkozott. Ennyi jut eszembe sajnos, több nem. De hát tudtunk róluk, persze, nem ismertük egymást, illetve annyiban ismertük egymást személyesen, hogy én az ABCD-seket ismertem, egyrészt, másrészt aztán a tartalomprojekt alatt, amikor a Szakadát már ott dolgozott, neki igen jó barátja volt a Nyírő Andris, illetve már akkor is volt ez a ping-pong az Internetto-Origo között, tehát aki ott dolgozott a Főzeléknél, akkor sokan, például a Barczi Imi, azaz Blumi, de még tán a Bodóék is mentek az Internettohoz újságírónak, aztán jöttek vissza. Szóval hogy abszolút tudtunk róluk, de szerintem azt gondoltuk, nagyon helyesen, hogy az akkori piac bőven elbír nemcsak kettő, de csomó ilyet. Semmi magyar tartalom lényegében nem volt, csak ilyen nagyon kis nyúlványok, meg az Amerikából működtetett HIX, a Hungarian Information Exchange, amit egy magyar srác működtetett az Egyesült Államokban, lényegében az volt a legerősebb tartalomszolgáltatás, azon a ponton, amikor megjelent először az Internetto aztán az Origo. Mindig úgy tekintettünk rájuk, erre azért emlékszem, hogy az Internetto az az alulról szerveződő, hippi újság, akik hippi mentalitással is csinálják az egészet, mi meg azok vagyunk, akibe a Matáv szeneslapáttal tolja bele a pénzt, szóval mindig éreztük, hogy nekünk sokkal jobbak a lehetőségeink.

- Egyébként szeneslapáttal tolta a Matáv ebbe a pénzt?

- Annyiban igen, hogy nagy nyereséget azért nem termelt ez a dolog, egészen pontosan semennyit, az egésznek az volt a megokolása, hogy azért van szükség magyar tartalomra, hogy el lehessen adni az internetet. És az internetet viszont el lehetett adni, tehát azon valószínűleg azért elég jól keresett a Matáv, részben magán az internethozzáférésen, részben akkor még a telefondíjon is, ami akkor még elég jó bevételeket ereményezett. Tehát ellenételezve volt a dolog, de maga az Origo és az Üzleti Negyed lényegében semmilyen bevételt nem termelt. Ezt sokba került fenntartani egész biztos, ez egy nagy cég volt. Arra emlékszem, illetve megnéztem abban a cégtörténetben, hogy a harmadik, tehát a működésünknek a második évének a végére 140 ezer előfizetője volt a Telekomnak a nulláról. Ami azért egyáltalán nem egy rossz szám, ez egy jelentős terjedés volt, a legnagyobb szolgáltatóvá vált akkor a Matáv, úgyhogy akkor bőven megérte ezt csinálni. És ez egyébként nagyjából az ADSL időszaknak úgy a konszolidációjáig, tehát a 2., 3. évig tarott, amikor már volt ADSL, amikor elkezdődött az a folyamat, ami ma az Origo ismert katasztrófájával végződött, tehát amikor már igazán nem volt logikus érv amellett, hogy a Telekomnak szüksége lenne egy iden médialábra. Mindig sokan sokféleképpen próbálták stratégiával ellátni azt a tényt, hogy ott van nekik egy jó nagy portáljuk, de igazán már nem volt miért megtartani. De akkor még igen, úgyhogy ezért érdemes volt pénzt tenni bele, és hát olyan értelemben szívlapáttal tették bele a pénzt, hogy a tartalomprojekt egy éve alatt azt tudom, hogy ha mi azt mondtuk, hogy el akarunk menni egy konferenciára az Egyesült Államokba, akkor mentünk. Én kétszer voltam életemben az USÁ-ban, ez ezen az egy évben belül volt, és ráadásul minkettő olyan konferencia volt, ami három-négy, az egyik az három nap volt New Yorkban, a másik tán négy nap Seattle-ben. Szerintem most már utólag elárulhatom, hogy a két alkalomból összesen ha egy előadáson részt vettem, akkor tán sokat is mondok, mert azt sem bírtam sokáig, hanem várost néztünk. Az egyik az különösen jó volt, az volt Seattle, amikor a György Péterrel és ezzel a Hegedüs László nevű úriemberrel hárman mentünk. És a Hegedüs Laci az úgy inkább, az bent volt, az teljesen rendesen megnézte az össze előadást. A György Peti meg, aki már akkor is Amerika-mániás volt, az nekem mint Amerika-szűznek bemutatta az USÁ-t, úgyhogy így sétáltunk Seattle belvárosában, ami egy pici kis hely, és mutogatta a márkákat, a ruhákat, az egyetemista negyedet, és lényegében mindent Amerikában ott tudtam meg a György Péter elmondásából. Egyébként ehhez tartozott az is, hogy egész végig a 12 órás repülőút alatt azzal izélgetett, hogy nagyon vigyázzak, mert hogy ha előre engedek egy nőt az ajtóban, akkor az biztos, hogy pofán fog engem vágni, úgyhogy én teljes stresszben vártam azt, hogy mi lesz itt Amerikában, tényleg, hát itt az egyenjogúság új hazájában engem meg fognak pofozni. És ezért lényegében ahogy megérkeztünk a szállodába, abban a pillanatban előre engedem egy nőt a liftben, és vártam, hogy most jön a pofon, de nem történt semmi, nagyon kedvesen elbeszélgett velem a hölgy a liftben.

Mindenesetre ilyesmire volt pénz, meg egyébként arra, hogy számítógépeket vegyünk, szervereket, szoftvereket, tanulmányokat írassunk, de tény, mondom, ezt most realizáltam, hogy ennek a sok projektnek az eredménye volt, hogy egy szolgáltatás-halmot öntöttünk rá az internetre a következő 2-3 évben, és lényegében mindent megcsináltunk, ami magyarul még nem volt, de az angolszász interneten már megvolt: a keresőtől kezdve az online könyváruházon keresztül az online képmegosztó szolgálatásig nagyon sok minden született abban az első néhány évben.

- Mit gondoltatok az Origóról magáról, hogy ennek milyennek kell lennie? Ez alatt az egy év alatt voltak-e ilyen szakmai beszélgetések, akár arról, hogy milyen tartalomnak kell ezen lennie, hogyan…

- Lényegében más sem volt, csak ilyen szakmai beszélgetések voltak persze, de sajnos erről nem engem kell megkérdeznetek, az úgy helyes, hogy ha erről a Nádori és a Weyer beszélnek, meg a Simó, mert hiszen ők voltak a felelősei annak, hogy a tartalom maga milyen legyen. Én akkor is a HR-stratégián dolgoztam, a marketingkommunikációs stratégián, a technikai háttéren, meg ilyeneken. úgyhogy én ezekben kevésbé is vettem részt. Meg ők ilyen igazi újságírók voltak, akik vagy ezt tanulták, mint mondjuk a Simó az Egyesült Államokban, a Weyer az ugye eleve újságírónak tanult, médiaszakon - médiaszakra járt, ugye? -, a Nádori meg mit tudom én, az meg már gyerekkorában is újságíró akart lenni körülbelül, szóval ők ilyen igazi újságírók voltak, akik borzasztó sokat tudtak ennek a szakmának az elméletéről meg a nemzetközi tanulságairól, én meg egy programozó srác voltam, aki tudott írni, és ezért a Narancsban megtanultam egy kicsit újságírni, de egyáltalán nem voltam egy ilyen nagy tartalom-szakember, és ezt azóta is őrzöm. Azért kicsit belejöttem. Szóval ezt ők csinálták.

Amennyire én emlékszem - bocsánat, csak hogy valamiféle választ azért mégiscsak adjak - már akkor ez a BBC-biblia volt, amire azt mondták, hogy márpedig újságot úgy kell csinálni, és ez mindegy, hogy nyomtatott vagy online újság, ahogy azt a BBC tanítja. Ez volt az egyik nagyon fontos alapvetés. A másik pedig az, hogy teljesen újra kell gondolni a szerkesztőségi folyamatokat, hiszen egy folyamatos munka folyik, tehát nincs lapzárta. Igen, ez volt egy ilyen szlogenunk, hogy soha nincs lapzárta az Origóban. Valamint volt még egy olyan belső szlogenünk is, talán még inkább a Tartalomprojekt előtti időkben, hogy minden user egy anyabróker. Amennyiben egyrészt egy magánember például anya, másrészt meg van egy work life-ja is, tehát hogy valami módon mind a két felét annak az embernek ki kell szolgálni, a magánembert is, aki szórakozni akar, tájékozódni, híreket olvasni, játszani, levelezni, meg az üzleti, vagy a dolgozó felét is, aki mit tudom én, word doksikat akar elküldeni, vagy akárr online szerkeszteni.

Egyébként azt már a Tartalomprojekt ideje alatt tudtuk, hogy a tartalom az nem lesz elég, hogy kell csinálni szolgáltatásokat is, ezért volt aztán az Altavizsla, ezért volt aztán a C3, mármint a Freemail megvásárlása a a C3-tól, ezért csábítottuk oda a C3-tól Tüdős Andrást, aki aztán a cég nagyon fiatal technikai igazgatója lett, vagy műszaki igazgatója volt a hivatalos titulus, de ezek már a későbbi évek továbbra is.

- Mondtad, hogy a Tartalomprojekt éve alatt több csapat is dolgozott. Ezek egymással versengő projektek voltak, vagy ez egy több csapatban folyó közös munka volt?

- Akkor mi úgy éltük meg, hogy versengő projektek, és utáltuk őket. Ugye eleve mi voltunk ezek a pólós, meg kapucnis pólós fickók, akik a nagyon laza tartalomiparból érkeztek - a Narancsból, érted -, ők meg öltönyösök voltak, és többnyire banki meg vállalkozói háttérrel dolgoztak. Tehát folyton röhögtünk az öltönyös majmokon, ők meg a hippi hülyegyerekeken. Aztán amikor később kiderült - de nem voltunk rosszban, csak olyan volt egy távolsgátartás és egymás folyamatos méregetése. És hát nem ugyanazon dolgoztunk, úgyhogy nem egymás ellen dolgoztunk semmiképpen. Csapatmunkának semmiképpen nem mondanám. A Matáv belső csapataival, tehát főleg a marketingesekkel sokat dolgoztunk együtt, az már sokkal inkább csapatmunka volt. Ott úgy éreztük, hogy nekünk az a feladatunk, hogy úgymond domesztikáljuk őket, tehát ezeket a hülye corporate fejeket valahogy magunkhoz édesgessük, és egyrészt megtanítsuk nekik az internetet, másrészt pedig a lazaságot, és ebben ők csodálatos partnerek voltak, még ha nekik is öltönyt kellett hordaniuk, de gyorsan is tanultak, és sokat is tanultak. Bár az azért hozzátartozik, azóta emlegetett történet, hogy amikor az első Windows-okat megkapták, akkor a Novák Peti egyszer megkérdezte a kollegáit, hogy nem tudják-e, hogy mi lehet a gépével, mert egyszerűen már semmit nem lehet rá elmenteni, pedig alig pár hónapja használja. És akkor nála valaki nála nagyobb szakértő megkérdezte, hogy a kukát ürítetted már? A Novák lenézett az asztal alá, és azt mondta, hogy dehát a kuka üres. És akkor kiderült, hogy mivel sosem ürítette a kukát, ezért betelt a winchester. Na hát, ő is milyen híres internet-szakember lett azóta, úgyhogy ezt simán megoldotta később. Nagyon hamar beletanultak, tényleg. Ők alapvetően ilyen junior marketingesek voltak ott, de nagyon hamar lettünk jóban, és lettek aztán, már az Induló Matávnetnél, ami ugye ‘99 január környéket, ott ők fontos szerepet játszottak a cég életében. Arról nem fogunk beszélgetni? Mert onnan még vannak sztorik, meg azért ott még van egy pár érdekes név, csak ezért gondolom esetleg megemlíteni.

- Én még arra kérdeznék rá, hogy arra emlékszel-e, hogy amikor elindult az Origo, a te szorosabban vett resztortod a markegint-kommunikáció volt, hogy a bevezető kampányára, időben elhelyezve, választott eszközöket, hogy ez pontosan hogy volt?

- Hogyne. A hogyne az túlzás.

- Milyen volt az indulás?

- Az indulás az szerintem pont olyan volt, mint azóta minden ilyen indulás. Nekem pont most volt lehetőségem átélni, amikor a Vs.hu-t elindítottuk tavaly novemberben, hogy milyen is egy ilyen indulás, milyen is egy ilyen piros gombnak a megnyomása, és az pont olyan volt ‘98 decemberében, amikor az Origót elindítottuk: üdvrivalgás volt, összedőlt a szerver persze egyfolytában, nem ment semmi. A Weyernek valami őrületes lélekjelenléttel azt hiszem, sikerült lementeni az első screent.

- Milyen volt az első címlap? Mi volt rajta? Volt-e valami vezető sztori?

- Megnézhető. Hát a tartalomra egyáltalán nem. Emlékszem a logóra, meg emlékszem arra, hogy hogy nézett ki, meg emlékszem arra, hogy hogy nézett ki, de ez megnézhető, illetve dokumentált. Nagyon ronda volt mai szemmel nézve, de aztán nagyon hamar redizájnoltuk is. Úgy volt, hogy ‘98 decemberében indult, és ‘99 tavaszára már új dizájn volt, és akkor jött már ez a szögletes zárójelbe zárt Origo felirat, és az már jól nézett ki, tehát az nem volt annyira gáz, mint az első dizájn.

- Az hogy alakult ki? Volt arculati pályázat? Vagy milyen dizájner team dolgozott ott?

- Úgy emlékszem, hogy azt a Kirowski csinálta, de erre nem emlékszem leginkább.

- És a bevezető kampány?

- Ja igen. A bevezető kampányt a Matáv marketing osztálya csinálta.

- Volt-e nagy hírverés neki? Gondolom.

- Volt hírverés, de nem volt tévéreklám például, mert az túl drága lett volna, és úgy gondolták szerintem, hogy annak nem is lenne igazán értelme, úgyhogy sajtóreklámok voltak. Internetes reklám sem volt még szerintem, olyan sem volt, hogy az Internettón lett volna egy banner, de ha jól gyanítom, akkor még bannerek sem nagyon voltak abban az időben. úgyhogy sajtóhirdetés volt, meg talán rádió, de arra már nagyon nem emlékszem, meg PR, sokat kellett menni nyilatkozni.

- Plakát?

- És kültéri, igen, igazad van, plakát az biztos volt. Nem emlékszem a részletekre.

- Szlogen, ilyesmi?

- Nem emlékszem. Volt egy nagy kommunikációs időszaka az Origónak, amikor az Erdei Superman Zsolt és az ő ügynöksége, az Edison volt a reklámügynökségünk, és akkor iszonyú jó reklámokat csináltunk, de az már az Axelero - nem, nem, nem, a Matávnetben már ők voltak az ügynökségünk, és aztán szerintem ez a T-online-os időkig megmaradt mindig valamilyen szinten a kapcsolat, ha mással nem is az Erdei Zsolttal mindenképpen, és amíg volt az Edison, addig velük is. De az később volt.

- Emlékszel-e vagy tudsz-e olyanokról, hogy első látogatottság? Vagy mértétek-e egyáltalán a látogatottságot? Vagy ez mikor jött elő, hogy a közönséget megnézni, hogy kik lehetnek azok?

- Jobb, ha nem mondok semmit, annál is inkább, mert jobban járnátok a Weyerrel, aki minden ilyet azonnal lök.

- Mit jelentett a HR-stratégia?

- Hát hogy mekkorák legyenek a fizetések, meg hogy milyen típusú szakértelmekre van szükség, ilyesmit.

- Ez csak a tartalomhoz kapcsolódva tartozott hozzád, vagy az egész szolgáltatásra?

- Nem, az egész vállalatra. Ugye úgy indult ez a történet, ez egy fontos részlet talán, hogy ‘98 decemberben, amikor elindult az Origo, akkor az Origo Kft. néven indult el, ami semmi mást nem csinált, csak az Origót meg az Üzleti Negyedet meg a Főzeléket. Szóval a tartalomszolgáltatás tartozott oda. A Freemail nagyon sokáig nem, és most az rémélik, hogy tán az Altavizsla is Matáv-üzemeltetésben volt. Ez egy tartalomcég volt. Aztán viszonylag hamar elfogadtattuk a Matávval, hogy az marhaság, hogy ők árulják a hozzáférést, mi meg csináljuk a tartalmat, és ezt egy cégbe kell szervezni, annál is inkább, mert az egyik hivatott arra, hogy eltartsa a másikat, úgyhogy egy évre rá már a Matávnetre nagyon hamar átneveztük a céget, és azzal, hogy Matávnetre neveződött át, át is vette az internetszolgáltatás értékesítését. De miért is mondtam ezt? Ja, mert kérdezted, hogy az egész cégre vontatkozott-e. Tehát az indulásnál még csak újság volt, csak tartalomszolgáltatás volt, és aztán amikor Matávnet lett belőle, és elkezdett szolgáltatni - de akkor már mindenféle profik jöttek innen-onnan amonnan.

- Arra emlékszel, hogy milyen szerkesztői struktúrában, hány emberrel, kb milyen munkarendben, ez felidézhető?

- Hát, nem volt nagy meglepetés benne, hagyományos rovatstruktúra volt: belföld, külföld, gazdság - illetve gazdaság az csak annyiban, hogy azt az Üzleti Negyed szállította, vagy arra volt hivatott, hogy ő szállítsa -, sport, kultúra, életmód talán - biztos életmódnak hívtuk, mert a mi újságírói hagyományainkan egyértelműen életmódnak hívják ezt a dolgot. És akkor annak voltak rovatvezetői, rovat dolgozói. Ja, a Techbázis az fontos volt már akkor is.

- Munkaviszonyban voltak?

- Abszolút, Matáv Zrt., nem lehetett gatyázni, ahogy ez nagyjából azóta is. Volt egy időszaka egyébként a cégenk, amikor ilyen kölcsönzött munkaerő volt nagyon sok ember, újságírók is meg nem újságírók is, de aztán azt is a Telekommá válás táján, tehát amikor a Deutche Telekom megvette a Matávot, akkor ezeket mind fel kellett számolni. Abszolút legálisan működött minden elemében a cég az első perctől kezdve teljesen, és szerintem az utolsó napig - az még nem jött el, szóval a mai napig, mondjuk inkább így.

A munkarend az úgy volt, hogy éjszaka eleinte nem dolgoztunk. Én úgy emlékszem, hogy reggel mit tudom én hányra, reggel hétre vagy hatra jött az ügyelet, és akkor így hattól tízig vagy kilencig ügyelet volt, utána jöttek az újságírók, aztán valamikor kora estig ment, és aztán leállt a tartalomgyártás az éjszaka. És aztán egy idő után bevezettük az éjszakai ügyeletet. De azt tudom, hogy még volt egy időszak, az kicsit később, amikor a Techbázis egyik munkatársa konkrétan bent lakott a szerkesztőségben. A Techesek egy ilyen L alakú helységnek az L végében elbarikádozták magukat asztalokkal, számítógépekkel, miegyébbel, tehát ott kialakítottak egy teljes külön barlagot, és az egyik fiú az ott lakott, lényegében minden éjszakáját ott töltötte. Ez azzal is járt, hogy lévén nem volt ott mosdó vagy zuhany, tehát olyan nagyon nem tudott tisztálkodni, tehát nagyon büdös is volt, és erről nagyon híres is volt. Ez volt az az időszak, amikor ennek az embernek a nevét nem mondjuk ki, meg nem is nagyon érdekes egyébként, de ez az időszak volt, amikor a Techbázist a Turcsán Tamás Péter, alias Shy vezette, aki most éppen PR-os, és startup szakértőként létezik.

- A tartalomgyártáson kívül volt-e más személyzete az Origónak? Mint pl. a gyártás?

- Az indulásnál? Volt, volt gyártás, és már akkor is gyártásnak hívták őket. Ők voltak azok, akik programoztak, akik webdizájnoltak.

- Honnan lett szerkesztőségi rendszer például? Az saját fejlesztés volt?

- Igen, az saját fejlesztésű cucc volt, mindjárt eszembe jut a programozó fiúnak a neve, aki csinálta - Tamás, na, most mégsem jut eszembe, de majd mindjárt talán. Egy ilyen igazi nagytestű pasas volt, hosszú szőke hajjal, egy halkszavú, nagyon kedves ember, aki végtelen mennyiséget dolgozott. Neki meg az volt a szokása, hogy dobozos Coca-Colat ivott, és ezeket a dobozokat soha nem dobta ki, hanem betette maga mellé a kis kukszlijába. Egészen konkrétan egy ilyen dobozzal megtöltött félszoba lett a végén, azt hiszem, akkor számoltatta fel vele valamelyik vezetője, amikor úgy volt, hogy ablak, az asztala, és így, ez a rész lényegében ilyen magasságig kólásdobozokkal volt tele, úgyhogy ő ilyen igazi klasszikus geek látvány volt. Ő írta az első szerkesztőségi rendszert, és amikor én 2011-ben eljöttem az újságtól, akkor ez még ugyanennek a rendszernek a patkolt változtata volt. Most azt hiszem, már van egy kicsit újabb. Szóval nagyon sokáig kihúzta ez a rendszer. És volt még néhány ilyen hasonló igazi fejlesztő fejlesztő, szerintem például Halácsi Péter - aki azóta a Prezi egyik alapítója - is volt ott fejlesztő, lehet, hogy csak a Főzelékes időben, de nekem úgy rémlik, hogy tovább. A Blumi dolgozott a fejlesztők között, volt egy-két rendszergazda, tehát volt egy ilyen műszaki csapat.

Arra gyanakszom egyébként, hogy nagyon hamar odakerült dizájnerként Molnár Annamari, aki a mai napig az egyik vezető dizájnere az Origónak, szerintem ő az első perctől kezdve ott van. Hogy már akkor is volt-e marketing meg sales, azt nem tudom. Az biztos, hogy amikor Matávnet lettünk, akkor lett marketiing, sales, pénzügy, akkor már volt vezérigazgató, akkor volt vezérigazgatói titkárság. Ez az az időszak, amikor a vezérigazgató Vincze Mátyás. Ennek az időszaknak az a fémjele, hogy irgalmatlan hosszú vezetői értekezleteket tartottunk, hetente egyszer, mit tudom én, reggel kilenckor kezdtük, és délután háromig, négyig, ötig tartott az értekezlet. Bent ültünk egy hosszú tárgyalóban, és akkor még lehetett dohányozni a munkahelyeken. A Matyi láncdohányos, illetve akkor még jópáran voltunk, akik szintén láncdohányosok voltunk, és folyamatosan cigizve kilenctől háromig ültünk bent egy helyiségben, és tényleg végtelen, iszonyú hosszú volt, mindig azt éreztük, hogy hogy lehet hat-hét órát tölteni azzal, hogy beszélünk, de biztos ismeritek a Matyit mind a ketten, el lehet tölteni 6-7 órát azzal, hogy beszélünk. Volt egy fiatal sales-es főnök, aki chilei származású srác volt, pici, alacsony volt, és nagyon cuki, és ő egyszer fellázadt, és azt mondta, hogy ő most ezt már tovább nem hajlandó tűrni, mert megfullad, és akkor a homlokunkra csaptunk, hogy úristen, itt vannak nemdohányzók is, milyen rossz lehet nekik, és akkor onnantól kezdve nem volt dohányzás az értekezleten, és le is rövidültek jelentős mértékben. Matyival ez volt a fontos kaland.

- A Főzelék meddig futott?

- Erre egyáltalán nem emlékszem, igazából én a Főzelékre nem is nagyon emlékszem, csak olvastam visszaemlékezésekben, hogy volt ilyen. Nem tudom, hogy meddig futott, szerintem nem sokáig, amikor az Origo elindult, akkor talán a Főzelék még létezett egy kicsit, de csak egy kicsit, aztán beolvadt vagy rovat lett belőle vagy valami ilyesmi.

Az a baj, hogy innentől kezdve nekem elszakad a történetem a tartalomgyártástól, marketingvezető voltam, aztán PR-vezető, és nem is tudom, mikor tértem vissza a tartalomhoz, asszem először az Origo Playt csináltam, 2005-ben. Tehát az már jóval később volt. Én akkor nem is láttam az újságírókat, vagy csak néha nevettem egy nagyot, hogy megint mondjak egy történetet, ami egy éppen aktuális közszereplőről szól. Tóth Sári akkor még ott dolgozott újságíróként, hírújságíróként, és behordta a kutyáját, ami egy ilyen nyomott orrú horkoló, és egyébként sokat szellentő kutya volt.

- Még mindig megvan.

- Még mindig megvan? Fantasztikus. Én arra a jelenetre emlékszem borzasztó erősen, hogy én öltönyben, nyakkendőben, mint kommunikációs vezető valami szintén öltönyös embereket vezetek át, vagyis megyünk a tárgyalóba, de ehhez át kellett menni a szerkesztőségen, ami egy folyosó, és két oldalt fakkok voltak, és az egyik fakkból kilóg két láb, a Sári két lába, aki bent hasalt az asztal alatt, és beszélgetett a kutyával, valamire próbálta rávenni, győzködte valamiről a kutyát, és megkértem a vendégeimet, hogy ezt a lábat kerüljük ki, bocsánat. Szóval nagyon laza volt ez az első időszak, aztán egy idő után a kutya nem jöhetett már.

- De azt tudod, hogy az első időben hogy alakult ki az újságírói csapat?

- Nem. Ezt a Nádori és a Weyer toborozta alapvetően. A Simó is… Én úgy emlékszem, hogy az újságcsinálás az a Nádori dolga volt. A Weyer az ő famulusa volt ebben a történetben, ők ketten rakták össze nagy egyetértésben az Origót. Az Üzleti Negyed az csak egy ilyen kis mellékvágány volt, volt két gazdasági újságíró…

- Bejött az eredeti koncepció, hogy fizetős legyen?

- Nem, abszolút nem. Felvettek, hogy is volt, azt hiszem úgy volt, hogy nem jött be egyáltalán a fizetős modell, hanem felvettek egy fiatalembert, Markót Imrét, aki aztán nagyon sok éven át dolgozott az Origónál, azzal, hogy akkor ezt az Üzleti Negyed dolgot kellene irányítani, és beküldték egy irodába, és aztán egy hétig nem szólt hozzá senki. Ő úgy emlékszik, hogy ő ott ült egy hétig, és efektíve fogalma sem volt, hogy mi az az Üzleti Negyed, neki mi dolga lenne, de már állományban volt. Mert valahogy nem értek rá a többiek. Aztán végül valaki megmondta neki, hogy itt van ez az Üzleti Negyed, most fizetős, van 12 előfizetőnk, és most ingyenessé kéne tenni. Tehát az első évben volt fizetős, aztán az ingyenessé vált, egy vagy két év után ingyenes lett, és kvázi egy rovata kezdett egyre inkább lenni az Origónak, de az egy elég hosszú átmenet volt.

- Az Origóban nem volt olyan koncepció, hogy az is fizetős legyen?

- Nem, soha. Az elejétől kezdve azt mondtuk, hogy annak ingyenesnek kell lenni, hiszen hozzáférést akartunk eladni vele, nem lett volna jó ötlet. Nem volt dolgunk a bevétel az elején. Elég sokáig nem volt egyébként. De a hirdetésszervezés elég hamar elindult, és azt először a Novák Péterék csinálták.

- Kirowski?

- Nem, ő egy fiatal matávos marketinges volt, és aztán ő kezdet el megszervezni a Császár Zolival, aki meg sales-es volt, és lényegében az ő kezeik alatt nőtt nagyra a felületértékesítés. Aztán ott volt két fiatal gyerek, akiket úgy találtak, a Gazsó Gábor és a Somogyi Péter Pál Soma, aztán ők tették egy ilyen médiavállalkozássá tulajdonképpen a salest, az önálló sales house-nak ők voltak a megalkotói.

- Ez mikor lehett?

- Nem tudom. Hát szerintem valamikor hamar lett sales, mondjuk ‘99-2000-ben, szerintem volt hamar, és a Novák jó sokáig csinálta, mondjuk 4-5 évig, tehát valamikor 2005 környékén jöhetett az, amikor a Gazsóék átvették a vezetést. De ezekre ne építsük semmit.

- A hirdetési formátumokra emlékszel?

- Az banner volt, egyértelműen, semmi mást. Először animgif bannerek, aztán flash-bannerek. És semmi, tehát nem volt ilyen, hogy szponzorált tartalom, vagy PR-cikk, szerintem semmi más formája nem volt az árbevételnek.

- A tartalomgyártásba beleszólt vagy bele akart valaha is szólni a Matáv, vagy teljesen szabad kezet kaptak a Nádoriék?

- Bele akart szólni, de nem szólt bele igazán. A Matávban egyetlen ember sem dolgozott, aki csak nagyjából is konyított volna a tartalomhoz. Leginkább csak annyiban szóltak bele, mint egyszerű, intelligens olvasók. Straub Elek, aki annak idején a Matáv vezérigazgatója volt, egy rendkívül intelligens pasas, őt néha zavarták dolgok, és akkor abba beleszólt, vagy ilyen természetes érzékkel gondolt valamit valamiről, és akkor azt közvetítette, de amennyire én tudom, ez se egy ilyen direkt beleszólás volt, hanem ugye a György Péter nagyon sokáig - illetve egészen mostanáig - a board tagja volt, ez akkor is így volt, csak akkor aktívabban vett részt ebben valamivel, mint most. Leginkább rajta keresztül tartotta a kapcsolatot a tulajdonos a szerkesztőséggel. De azért ugye az is igaz, hogy egy idő után csak eljött az a pillanat, amikor már nem a Nádori volt a főszerkesztő, a Nádorinak úgymond elege lett, és elment a versenyszférába, na jó, nem, ez is versenyszféra, nem is tudom, egyrészt ugye elment a HVG-hez, másrészt a Telenorhoz, de hogy melyik volt előbb, azt nem tudom. Amikor elment, akkor nem a Weyer lett a főszerkesztő, hanem egy azóta igazán különös hírű ember, akinek most nem fog eszembe jutni a neve, egyébként meg lehet, hogy hülyeséget is beszélek, mert a főszerkesztő az a Weyer lett, de volt egy tartalomigazgatói pozíció, aki a főszerkesztő főnöke volt, meg az összes tartalomnak a főnöke volt, és ez volt a…. na, most akkor barchobázzunk, az az ember, aki később a Figyelőnek volt a főszerkesztője, és most meg vidéken bujkál kártyaadósság miatt… ezeket a történeteket kell ismerjétek…. majd kikeresem…. jézusom, ilyen alacsony, kopasz...

- De nem a Kretzre gondolsz?

- De, a Kretz Tibi, persze, ő volt a főnök akkor.

- Nem volt főszerkesztő szerintem.

- Nem, igazad van, tartalomigazgató volt, és a Balázs volt a főszerkesztő, amikor elment a Péter. De a lényeg az, hogy volt egy olyan folyamat a Matávnetben, Axeleroban, hogy mi alapítóként egy ideig el tudtunk lavírozgatni, egyébként tényleg nem értettünk semmihez, hát újságírók voltunk legjobb esetben is csak, aztán ehhez képest mind igazgatók voltunk, és elkezdték behozogatni a profibbakat, akiknek már volt valamiféle komolyabb tapasztalata. Én is úgy voltam marketing és PR-igazgató először, hogy semmit nem értettem hozzá, csak mondjuk hogy érdekelt. Aztán először jött egy marketing igazgató, aztán jött egy PR-igazgató, aztán én már csak az online PR-ral foglalkoztam. És ez minden területen így volt, így hozták oda Kretz Tibit, így jöttek a salesbe újabb emberek, magát a Vincze Matyit is azt hiszem, hogy ennek a keretében cserélték le a Dajkó Lászlóra, aki akkor már elismert üzletember volt, és lett a vezetője a cégnek. Egy olyan ember volt, aki végig meg tudta őrizni magát a tetején a dolognak, és aki képes volt hát mondjuk így, hogy együtt fejlődni a korporációval, ez a Simó Gyuri volt, aki nagyon hamar lett vezérigazgató-helyettes a Rajkó alatt, és aztán vezérigazgató, és aztán Telekom felsővezetőségig vitte, tehát ő volt az egyetlen, aki nem érezte a tarkóján lihegő jobb szakembereket, vagy aki ki tudta ezt mozogni ügyesen.

A Nádori lényegében ezért ment el, és a Kretz az egy - az egy zűrös időszak volt, mert a Kretzet szerette azt hiszem, hogy mindenki, de hát ő sem nagyon értett az internethez. Mindig azt gondoltuk, hogy az internethez mi értünk a legjobban, az üzlethez talán nem, meg a médiacsinálás egyéb aspektusaihoz talán nem, de az internethez igen. És aztán ezt viszonylag sokáig sikerült is képviselni a cégen. De ezt a hosszú fejtegetést miért is mondtam? Hogy bele akart-e szólni a Matáv. Tehát igazán csak ebben, hogy professzionalizálni akarta a szervezetet, ahogy az növekedett, és hozott ilyen külső szakértelemeket, vagy betett szakértelemeket. Illetve egészen biztos vagyok benne, hogy valamilyen szinten szólt is bele, de erről megint csak azok tudnának beszélni, akik a tartalmat csinálták, mert a szerkesztőségig nem ért el.

- Amikor elindult az Origo, akkor nagyjából versenytárs nélkül volt?

- Az Internetto volt ott, de arról azt gondoltuk mindig is, hogy hogy az egy kis cég kis pénzzel, nincs sok esélyük arra, hogy ellenünk versenyezzenek. Nem volt igazunk, ez kiderült, merthogy végig versenytársak voltunk, lényegében végig, tehát igazándiból mindig is fej-fej mellett az Origo meg az Index, az Origo mindig nagyobb volt egy kicsit, volt, hogy sokkal nagyobb volt, volt, hogy csak egy kicsit volt nagyobb, és egyébként záródott össze az olló, de mindig is, az első perctől, az Internettós időktől kezdve egy fontos versenytárs volt.

- És figyeltetek is rájuk úgy, mint versenytársra.

- Abszolút.

- Volt-e valami stratégia, hogy miben kell másnak, jobbnak lenni?

- Bocsánat, csak most eszembe jut, hogy a Bede Marci is nálunk dolgozott először a Főzelékben. Igen, az Origóról az első pillanattól kezdve lehet tudni, hogy az az indulásától kezdve a neutralitásnak volt a híve, tehát hogy úgy kell újságot csinálni, hogy abban nincs vélemény, abban nincs erős stílus, hanem hogy egy ilyen nagyon szikár tényújságírást kell csinálni. Ebben a pillanatban belegondolva furcsa, hogy ezt olyan emberek mondták az Origónak, vagy álmodták be az Origóba, akik a Narancsból jöttek, ami azért ennek tényleg az ellenéte, és ott a gonzó volt a mindenünk, a gonzó újságírás.

- Nem lehet, hogy éppen pozicionálási megfontolásokból fakadt, az Internettóval szemben?

- Nem, szerintem ez inkább a BBC-bibliából jöhetett, tehát ebből az angolszász típusú újságírás, mint követendő példa.

- Illetve gondolom abból is, hogy a célközönség sokkal szélesebb volt.

- Hát így, persze. A mondás az volt, hogy minden magyar internetező újságja akart vagy portálja akart lenni az Origo, sőt, a belépőpontja, a kapu az internetre. Egy csomó ilyet mondtunk annak idején, kb. addig, amíg a Startlap meg nem erősödött, addig ezt nagyjából tarthatónak is véltük. Az Index, vagyis az Internetto meg az Index nagyon sokáig az semmi más nem volt, mint egy újság, mármint egy tartalomportál, mi meg az elejétől kezdve egy csomó szolgáltatás is voltunk. Ott volt Freemail, aztán jött az Iwiw, és aztán lényegében az összes magyar internetező minket használt, meg olvasta az újságot. Az egy nagyon nagy különbség volt az Internetto-Indexhez képest, hogy nekik nem volt ilyesmi, nagyon sokáig semmi. Úgyhogy figyeltünk rájuk, de mindig azt gondoltuk, hogy nem olyan nagy veszély ők. És azt hiszem, aztán viszonylag hamar kialakult a respekt viszont, ők meg egy sokkal szórakoztatóbb újság voltak. Azért az szerintem mindig is jelen volt az Origo életében, hogy annak a készítő, meg a cég dolgozói titokban legalább olyan szívesen olvastak Indexet, ha nem egy kicsit szívesebben, mint a saját lapjukat. Merthogy ez a neturalitás, ez tette lehetővé azt, hogy mindig is a legnagyobb maradjon. Azt gondolom, hogy talán nem feltétlen a Matáv tőkeereje tehetett arról, hogy első lehetett az Origo, hanem az, hogy az egy nagyon jó tartalom volt mindig is, és lényegében egy olyan újságírást csinált, amit annak idején az országban sem mások, az Index az ide sorolható még. De azért a papírújságok meg nem nagyon csinálták azt a fajta újságírást, ami az Origóban azért sztenderd volt, meg az Indexben, csak az Indexben a stílus vitte, nálunk meg a keménység, mondjuk.

- Más versenytársak mikor bukkantak fel?

- Ezeket nem tudom összeszedni, és ezek később voltak, az elején igazándiból nem nagyon volt más versenytárs, tényleg a Hix volt, ami szóba jött, talán voltak szolgálatások. De az se nagyon. És amikor jöttek aztán a többiek, arra meg már nem emlékszem. Ilyenekre tudok emlékezni, mint a Stop.hu. De volt egy csomó olyan próbálkozás is, amit különböző internet-szolgáltatók indítottak, lényegében a Matáv és az Origo példáját követve, és ezek mind csúfos kudarcok voltak. Mindenki a hagyományos marketinggel próbálta eladni az ő portálját, tehát óriásplakátokkal, és az már akkor kiderült, hogy óriásplaktáon nem lehet internetes szolgáltatást indítani. És már a nevükre sem emlékszem, arra igen, hogy volt olyan, hogy az egész ország tele volt a plakáttal, ami azt a portált hirdette, aminek most nem tudom felidézni a nevét.

- A Korridor szerepére hogy emlékszel?

- Halványan. A Korridor fontos szereplő volt, de inkább csak abban, hogy ott kezdtek először azon gondolkodni, hogy a tévének kell legyen egy internetes lába is. És ez azért lehetett a TV2-nél, mert az RTL-nek megállapodása volt a Magyar Telekommal, vagy akkor még Matávval. A Matávnak tulajdonrésze volt az RTL-ben, vagy az RTL tulajdonosában, azt most nem tudom, de a lényeg, hogy az RTL volt a mi házitévénk, a TV2 meg az ellenség, és őnekik ez volt a kísérlete arra, hogy így szembe menjenek az RTL-lel. Lényegében egyszerre indult a két valóságshow, ami egy nagyon fontos magyar internettörténeti pillanat volt, a Big Brother volt a TV2-é, és a Való Világ a Matávnet-RTL-é, vagyis az RTL-é, de az borzasztó erős online coveridge-et kapott a Való Világ. Azt nem emlékszem, hogy az első vagy a második Való Világ volt, amit már lehetett a neten élőben nézni, és akkor az volt, hogy a tévében voltak összefoglalók, és estétől lehetett hajnalig nézni a történéseket real time, tehát közvetítés volt a házból. Volt olyan, hogy bementünk, márhogy volt, aki bement, a Mézes Csaba, és igen, és onnan voltak… mindegy, az nem is érdekes, a lényeg, hogy ez volt az a pillanat, amikor a mozgókép úgy igazán gyökeret vert a magyar interneten, ez az egész közvetítés-logika, és az, hogy a tévéknek lehet köze az internethez, ez a két valóságshow-val jött. Amennyire én tudom, a Korridor egyébként lényegében soha sehova nem jutott, ami egy nagyon pici dolog volt mindig, ami nagyon sok pénzt nyelt el mindig, és ehhez képest nem tudott igazán komoly versenytársa lenni az akkor már regnáló nagyoknak. De ha Kelemen Gáborral fogtok beszélni, akkor majd ő azt elmeséli, hiszen ő volt a főszerkesztője.

- Egy szolgálatása volt az Indexnek, ami nem volt az Origónak, és ez nem volt elhanyagolható: a fórum.

- Ez igaz, ez nagyon igaz.

- A felhasználói tartalmakhoz fűződő viszonyotokra, vagy hogy erről mi volt a stratégiátok, arra hogy emlékszel?

- Igen, a Törzsasztal egy nagyon erős cucc volt, az nagyon fontos csomópontja volt a magyar internetnek. Vagy a fórum, a Törzsasztal azon belül egy kis rész volt, de nagyon fontos rész. Azt mi is láttuk, hogy ez a user interakció fontos, bár nem is csak abban, mert nekünk is volt fórumunk, ami sosem volt olyan sikeres, messze nem volt olyan sikeres, mint az Indexé, de volt ilyen honlapkészítő szolgáltatásunk nem is egy, hanem legalább három. Vásároltunk is egyet, egy kifejezetten fiataloknak szólót, volt ilyen nagyobbaknak szóló, mindenféle webes eszközöket fejlesztettünk, amivel lehetett honlapot csinálni. Időről-időre megpróbálkoztunk olyan szolgáltatásokkal, amik ugyanígy a felhasználói interakciót próbálják valahogy behozni, csapdába csalni, de ebben soha nem volt erős az Origo. Abban, hogy szolgálatásokat csináljon, abban igen, tehát hogy a nyugati példát követve legyen képmegosztó szolgáltatás, aztán videómegosztó szolgálatás, freemail, iwiw, lényegében mindenünk volt, és minden baromi nagy volt, a legnagyobb volt Magyarországon, ezek az ilyen nagy dolgok, de az összes ilyen userekkel való barátkozás nem ment nekünk, ahhoz túlságosan corporate volt mindig is az Origo, hogy közvetlen hangot tudjon megütni a felhasználókkal.

Ennek érdekes mellékvágánya, és nekem személyesen fontos rész, ezért el is mesélem, hogy a Matávnetnek sem volt fóruma sokáig, tehát az ügyfelek nem tudtak hogyan fórumozni, hogyan kapcsolatot tartani az előfizetésükkel kapcsolatban. Én ezt annyira cikinek tartottam, hogy megcsináltam a pohly.hu-n a Polifórum nevű fórumot, azért, hogy addig is, amíg a Matáv ki nem fejleszti végre ezt a megoldást, vagy mi meg nem csináljuk, tehát időnk nem jut rá, addig is legyen valamilyen fórum. Ezt én programoztam, ez volt tán az utolsó nagy programozós megmozdulásom, mert akkor ugye már nem fejlesztő voltam, de ezt még megcsináltam. Ez egyrészt iszonyú sikeres lett, meg kvázi híres is lett, mert nemcsak arról szólt, hogy van egy fórum, hanem hogy van egy pasas, aki ilyen felsővezetőnek nevezi magát ebben a cégben, és ennek ellenére estéről estére…

- Ez egy one man show volt?

- Igen, ez egy one man show volt, mondjuk egy évig, vagy másfél évig, és amikor kiderült, hogy ez mekkora erőt képvisel, és mekkora ügyfélközpont lett belőle, akkor az ügyfélszolgálaton kijelöltek embereket, akiknek az volt a dolguk, hogy bejárjanak a fórumra, és ott fórumozzanak, ők lettek a Polifórum angyalai, és még pólót is kaptak a végén. De lényegében azt hiszem 2010-ig a polifórumon bonyolódott az ügyfélkapcsolattartás, az én site-omon, az én szerveremen, és úgy átlag félévente egyszer elmondtam az éppen aktuális vezetésnek, hogy gondolják meg, ha engem elüt a villamos, vagy felmondok, vagy elvisz valaki, és lekapcsolom, akkor mi lesz? Nem félnek-e? És aztán a Matáv azt mondta, hogy jó, lecseréljük, és akkor innentől elkezdődött egy másfél éves projekt, ami alatt lecserélték.

- Azt jól láttam, hogy ennek az archívuma elérhető máig?

- Azt hiszem, igen. Van valami, igen. Ez azért fontos, mert nem volt akkora fórum természetesen, mint az Indexé, és nem is arról szólt, az nem felhasználói tartalom volt, hanem ügyfélközpont, viszont ügyfélközpontnak meg eléggé példaadó volt Magyarországon, és iszonyú sok ügyfél ezen keresztül, tehát ez az online PR-nak ilyen központja meg ilyen híres izéja lett.

- IT, a telefóniával kapcsolatos észrevételek, panaszok…

- Mivel 2010-ig vagy meddig tartott a lecserélése, volt ott minden. Az elején az a 150 forintos kedvezmény, a betárcsázós, ilyen éjszakai kedvezmények időszaka volt, aztán az ADSL, hogy mikor lesz már ADSL az én városomban, az egy klasszikus téma volt ott. Tehát hogy ha más tekintetben is, azért fóruma az Origónak, vagy a T-online-nak leginkább is volt.

Az egy nagyon fontos dolog, hogy viszont blogot mi csináltunk messze utoljára, olyannyira utoljára, hogy még mi magunk sem értettük, hogy miért csinálunk ilyet. A Postr most már eljutott odáig, hogy tán a második legnagyobb szolgáltató, de most sajnos közben kiment a blog a divatból, úgyhogy most már egy kicsit okafogyottá is vált a történet.

Erről lemaradtunk, erről az egész web2 dologról csúnyán lemaradtunk, és ez elég sokunknak az alapítók közül ez folyamatos fájdalma volt. Mi egyfolytában ezt toltuk, hogy legyen ilyen, és lényegében senkinek nem tudtuk eladni a web2-t, mármint a közösségi tudásmegosztára épülő internetes szolgáltatások, és a felhasználói tartalom meg a civil újságírás meg ezeket a fogalmakat. Most megnézegettem, egy csomó cikkem volt a Találkozások magazinban, meg ilyen helyeken, amit erről írtam, hogy ez milyen jó. Meg írtam egy könyvet az internetről, és az is lényegében erről szól, hogy milyen marha menő a web2. Ezt a könyvet hozzácsomagoltuk az ADSL-előfizetésekhez egy idő után, így lehetek én az egyik legnagyobb példányszámban elfogyott ismeretterjesztő szerző, mert nagyon sokat vett belőle az Axelero. De magunk soha nem tudtuk megcsinálni, és ebben mindig le voltunk maradva, egyébként az Index mögött elsősorban, sok éven át az Index volt a legerősebb blogban is a blog.hu volt messze-messze a legfontosabb szolgáltatás magyarországon, és ezt mi soha nem tudtuk meglépni. Tehát az volt a viszonyunk a user-tartalomhoz, hogy soha nem tudtunk mit kezdeni vele, de mindig is akartunk, vagy próbáltunk.