A legfontosabb közgyűjtemények képviselői és névtérépítésben tapasztalt szakemberek 2012 tavaszán kidolgoztak, megvitattak két dokumentumot, amelyek a Névtér projekt stratégiai alapanyagaiként szolgálhatnak a továbbiakban. A két dokumentum rendelkezésre áll, ha az idők során a szükség úgy hozza, módosítani, pótolni, változtatni lehet, de mindenképpen úgy érdemes a két anyagot kezelni (és ha kell, továbbfejleszteni), hogy azok megmaradjanak jelen stratégiai státusukban.
Az anyag pedig azokat a gyakorlati problémákat, szempontokat gyűjtötte össze, amelyeket a megvalósítás során kell majd figyelembe venni.
A megbeszéléseken részt vettek az OSZK, a PIM, a MOL képviselői, továbbá egy alkalommal a közgyűjtemények számára fejlesztéseket végző hazai cégek közül a Mongúz Kft. és az MTA SZTAKI fejlesztői. A megbeszélések mellett egy-egy alkalommal a közgyűjteményi résztvevők megosztották a névterekkel kapcsolatos eddigi saját tapasztalaikat, illetve bemutatták saját informatikai rendszereiket a többiek számára. Fontos megjegyezni, hogy az érintett szereplők között aktív és támogató hozzáállás alakult ki a Nemzeti Névtér projekt kapcsán.
Mivel a megbeszéléseken résztvevő közgyűjtemények egyfelől három, profiljában egymástól nagyon elkülönülő intézménytípust reprezentáltak, másfelől a legjelentősebb kulturális intézmények közé tartoznak, kézenfekvő volt azt a döntést meghozni, hogy a Névtér projekt beindulása esetén is velük (és csak velük) érdemes számolni. A döntésben rejlő esetlegesség jogos megkérdőjelezésével szemben ugyanis sokkal erősebb érvként hozható fel az a szempont, hogy nem szabad túl sok résztvevővel indítani a tényleges megvalósítást, mert akkor kezelhetetlenné válna a projekt.
Elkészült két névterekkel kapcsolatos forrásjegyzék is. Az egyik a névtérépítés során általánosan újrahasznosítható, de különösen a személynévtér, valamint a névterekre építhető további funkciók, névtárak, lexikonok megalapozására alkalmas, hagyományos formátumban megjelent forrásokat gyűjtötte össze, a másik a földrajzi névtér építéséhez felhasználható, földrajzi névjegyzékeket tartalmazó, analóg források listáját állította össze. Amennyiben ezeket a dokumentumokat digitalizálnánk és utána adatbázisokba rendeznénk a tartalmukat, akkor ezek kíváló alapanyagot szolgáltathatnának a névtérépítési munkák számára.
Bár minden a Névtér projekttől függetlenül történik, de fontos figyelembe venni azt a tényt, hogy folyamatosan épül, bővül és egyre több intézmény általi használatba kerül az a Geotaurusz, amit a földrajzi névtér alapjául lehetne/kellene tenni.
Továbblépési lehetőségek, elvégzendő feladatok
Az alkalmazásfejlesztési munkákat el lehet választani az adatbázisépítéstől, amíg nem készülnek el a fejlesztések, addig párhuzamosan lehet foglalkozni az adatbázisok kialakításával, integrálásával. Ha elkészül a központi alkalmazás, akkor be kell tölteni az adatbázisokat az akkori állapotuknak megfelelően, és onnantól kezdve már csak a központi rendszerben szabad dolgozni.
„Politikai” döntést kell hozni abban a kérdésben, hogy melyik alternatívát válasszuk a központi névtér-alkalmazás fejlesztésére.
A közgyűjteményi partnerek kiegészítő fejlesztéseit nagyon bizonytalanul lehet csak megbecsülni, mert ismeretlenek mind a központhoz való csatlakozási feltétetelei, mind a lokális rendszerek névtérkezelő moduljai, mind az utóbbiakat fejlesztő cégek.
Az az elképzelés, miszerint a hagyományos lexikális forrásokat digitalizáljuk és azokból gyúrjunk össze egy kiindulási alapot a Nemzeti Névtér számára, vállalhatónak tűnik, de tudni kell, hogy ennek a megoldásnak nem a digitalizálási oldalon lehet nagy költségigénye, hanem az adatbázisba rendezés kíván meg sok munkát (és pénzt).
A hagyományos lexikális források mellett érdemes lenne a már létező – elsősorban a földrajzi névtér építéséhez használható – adatbázisokat beszerezni és egységes rendszerbe szervezni őket, mert ez gyorsabban megvalósítható lenne.
A sikeres működés fontos biztosítéka lehet a munkafolyamatok alapos megtervezése, ezért ezt érdemes külön nevesítve kezelni, már csak azért is, mert ebbe a munkába be kell majd vonni a közgyűjteményi szakértőket is, akiknek a munkáját (esetleg az intézményükön keresztül) érdemes lenne honorálni.